The Tightest Bond

2.

DAMON

A szemeimet dörzsölve ültem fel az ágyban és sűrűn pislogva néztem körbe.

- Hol vagyok? - nyögte mellettem egy hang. Oldalra néztem.

- Fúj, haver minek vagyunk mi egy ágyban? Ráadásul pucéran? - néztem a mellettem terpeszkedő Seb-re.

- Ha én azt tudnám! Csak arra emlékszem, hogy felhoztam valami csajt.

- Nekem se sokkal több van meg. - túrok bele a hajamba, majd kimászok az ágyból és felveszem a szétdobált ruháim, Seb-nek meg odaadom az övéit. Végig megyünk a házon, mindenfelé részeg emberek fetrengenek, akiket kerülgetünk mire elérünk a konyháig. Felforgatjuk az egészet, mire találunk gyógyszert és vizet. Aztán Lana keresésére indulunk. Egy babzsák fotelben aludt el. Felkeltettük, majd elindultunk ki a kocsihoz.

Seb bemászik a hátsó ülésre majd végig dől azon és visszaalszik, de előtte közli, hogy menjünk el enni, így én beülök Lana mellé. Út közben halkan szól a rádió. Egy ideig kifelé nézek az ablakon, majd Lana-ra pillantok.

- Minden oké? - kérdezem, mert látom rajta, hogy kicsit ideges.

- Persze, csak utálom, hogy képes volt berúgni és magamra hagyni, pedig tudja, hogy még barátaim sincsenek. Most meg furikázhatom.

- Majd lesznek csak ne parázz rá. - mondom. Nem sokkal később megérkezünk a gyorsétteremhez, Lana pedig hátrafordulva löködni kezdi a bátyját, hogy keljen fel.

- Rosszul csinálod. - szólok és hátranyújtom a kezem, majd nagyot csapok Sebastian arcára, mire rögtön felugrik.

- Ezt most miért? - kérdezi az arcát dörzsölve.

- A húgod szépen akarta, de arra nem voltál hajlandó felkelni, így muszáj volt nekem. - bementünk, rendeltünk kaját és leültünk egy ablak melletti boxba. Enni kezdtünk Seb meg alig egy perc elteltével átült egy csajhoz, mondván bejön neki és kell a száma, így egyedül maradtam Lana-val.

- Hogy tetszik eddig a suli?

- Érdekes, bár az órák elég unalmasak.

- Azoktól ne is várj sokat. - harapok nagyot a szendvicsemből. - És ha nem suliba vagy mit csinálsz?

- Táncolok. Vagyis eddig táncoltam, így kerültem be a sport csapatba is. - hmm... szeretem a hajlékony csajokat. Ő pedig annak néz ki.

- Na és te?

- Én is játszom a focicsapatban.

- Igen, azt tudom. Ezen kívül? - gyorsan futnak át a lehetőségek az agyamon, majd csak ennyit mondok:

- Semmit. - furcsán néz rám, de kérdezni már nem tud, mert Seb jön vissza hozzánk. Nem jött össze neki a lány.

- Kész vagytok? Mehetünk? - bólintok és felállok az asztaltól.

- Jobb lesz ha hazaérek józanul vagy annak a látszatával, mielőtt megkapom anyától a fejmosást.

- Rendben. - mondja, majd elindulunk. Lana még mindig furcsán néz, de nem foglalkozom vele. - Pénteken meccs van. Nyernünk kell. - mondja Seb, amikor kiszállok a házunk előtt a kocsiból.

- Nyerni is fogunk, ha Tristan és Drew megjegyzik végre a taktikát. - támaszkodom meg a kocsi oldalán. - Meg ha nekem passzolsz. - nevettem fel és ő is hasonlóképp tett. Seb az irányítói, én pedig szélső futói posztot töltöttem be a pályán.

- Dam?! - hallottam meg magam mögül anya hangját.

- Jövök. - megfordultam és felé igyekeztem, majd kivettem a kezéből az öcsémet. Feldobtam és elkaptam, mire kacagásban tört ki. Bementem anya után és behúztam az ajtót.

XXX

Pár nappal később izzadtságtól mocskosan léptünk be az öltözőbe. Ledobáltam a cuccaim és beléptem az egyik zuhanykabinba, majd elhúztam a függönyt. Megnyitottam a vizet és beállítottam a hőségét. Gyorsan átmostam magam és egy törölközőt a csípőmre tekerve léptem ki a zuhany alól.

- Seb! Sebastian! - hallom meg az ismerős lányhangot, majd fel is tűnik előttem. - Ooh...

- Szia Lana! - köszönök rá.

- Szia. É-én nem... - vörösödik el.

- Hm? - nézek rá, hátha még jobban zavarba tudom hozni.

- Csak Seb... a bátyámat k-keresem. Azt hittem, már nincs itt senki.

- A bátyád még nem jött be. - szólok, de az említett épp akkor ront be az öltözőbe. Kérdő szemekkel vizslat minket, mondani viszont nem tud semmit, mert Lana hozzá lép és hadarva kezd beszélni. Nem figyelek rájuk, csak a szekrényemhez megyek és öltözni kezdek. Már a pólómba bújok bele, amikor Seb hozzám szól.

- Filmezés nálunk?

- Benne vagyok, ha utána haza tudsz vinni.

- Nem kell, holnap amúgy is újból felvennélek. Alhatsz nálunk.

- Oké. - Lana kimegy, én pedig megvárom amíg Seb átöltözik és együtt megyünk ki. A lány ismét az anyós ülést foglalta el, így újból felemeltem és hátraraktam.

- Meddig játsszuk ezt még?

- Ameddig vissza nem kapom a helyem. - szóval nehezen kaphatót játszik. Nekem így is megfelel.

- Hmm... vagy csak élvezed, hogy rakosgatlak. - kacsintok rá hátrafordulva. Erre nem mond semmit. Sötét van így nem látom, de valószínű, hogy ismét elpirult. - Nyugi Lana, én élvezem. - mosolygok, majd kifelé kezdek nézni az ablakon.

Nemsokára megérkezünk az házukhoz. Seb be is rak egy filmet, míg Lana a szobájába megy. Én a fotelt választottam, Sebastian meg a háromszemélyes kanapén dőlt el. A film végére ő el is alszik, én pedig kikapcsolom a tévét és felkeltem, hogy menjen fel. Én is elindultam, hogy a vendégszobájukban aludjak, de amikor felértem, megláttam hogy Lana szobájából fény szűrődik ki.

Kopogok egyet, aztán benyitok. Az ágyán fekszik és egy tál pattogatott kukoricával nézi a laptopjának a képernyőjét. A francba. Legalább épp öltözött volna. Fenébe. Na majd legközelebb.

Elköszönök a lánytól és most már tényleg a vendégszobába megyek aludni.

XXX

Másnap meglátom Lana-t, ahogy az Adi-vel közös bérelhető kis szekrényében pakol. Odamegyek a szekrényhez és nekitámaszkodok. Amikor a lány becsukta az kis ajtót, ráköszönök, mire felsikolt.

- Ne ijesztgess! - én csak felnevetek. - Mit akarsz tőlem?

- Semmit. Jössz a meccsre?

- Persze.

- Reméltem is. Pompom lány ruhában esetleg?

- Mi? Nem, dehogy. Nem vagyok pompom lány. Mellesleg alig takar valamit.

- Én nem bánnám. - nézek rajta végig.

- Damon, elég lesz! Szállj le a húgomról. - szól rám a bátyja, miközben felénk tart a folyosón.

- Ahj, Seb, de...

- A-a. Nem. Semmi de. Nem akarom hallani. Lana te meg valaki olyat keress inkább, aki nem csak a szexre hajt.

- Kösz haver, nem mintha te mást csinálnál. - forgatom meg a szemeim, erre most Lana nevet fel.

- Jó, elég. - fogja meg a húga karját Seb és húzni kezdi kifelé a kocsihoz. Lana egyszer csak hátrafordul.

- Kérdezhetek valamit?

- Kérdezz.

- Olasz vagy? - kiáltja már a folyosó közepéről.

- Nem. - válaszolok.

- Akkor mi? - torpan meg.

- Spanyol. - mosolygok rá.