The Tightest Bond

16.

DAMON

Mentünk az utcán a különböző éttermek és büfék mellett, de Lana-nak egyik sem tetszett, akármelyikbe is akartam bemenni, vagy bementünk, de azzal a lendülettel ki is jöttünk.

- Lana kérlek válassz már, mert éhen fogok halni. - nyögtem fel.

- De ezek az éttermek túl elegáns helyek, én meg csak egy rövid ruhában vagyok.

- Még milyen jó, hogy abban. - vigyorogtam rá. - Senki nem mondta, hogy feltétlenül étterembe kell mennünk, van itt más is.

- Aha, egy csomó gyors-kajás, amiben annyi zsír van, hogy egy medencét megtöltök vele. - húzta el a száját.

- Azt hittem azt szereted.

- Nem, én a mekit szeretem és az édességeket, meg a fagyit, meg... - kezdte el sorolni.

- Jó, mindegy. Mi legyen? - kérdeztem, mert már tényleg nagyon éhes voltam és azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogyan irányítsam a beszélgetést, hogy végre dűlőre jusson.

- Hmm... - gondolkozott el. - Pizza?

- Két pizzázó mellett is elmentünk és mindkettőre nemet mondtál.

- Jó, de én arra gondolok, ahol múltkor voltunk. Egész jó kis hely.

- Biztos? Mert én máshova már nem megyek. - mondtam, közben pedig megfogtam a kezét és elkezdtem húzni a pizzázó irányába.

- Biztos. Te meg ne zsörtölődj, az olyan vénemberes.

- Lana, csekély 10 órája ettem utoljára és végigsétáltam veled egy kajával teli utcában. Hidd el te is vénasszony lennél már rég.

- Ne sértegess, még a végén itt hagylak. Miért nem ettél? - figyelmen kívül hagytam a kérdését.

- Dehogy hagysz.

- Miért?

- Tudod, hogy hol vagyunk? - erre nem válaszolt, ebből tudtam, hogy nem. Hamarosan odaértünk a pizzázóba ahol rendeltünk két pizzát elvitelre, mert zárásig bent már nem tudtuk volna megenni, így inkább útnak indultunk a pizzákkal. - Fázol? - kérdeztem Lana-tól, bár láttam a karján a libabőrt.

- Igen. - válaszolt, így inkább átkaroltam a vállát a dereka helyett, majd sétáltunk tovább. - Hova megyünk? - nézett fel rám. Most annyira kedvem lenne megcsókolni őt.

- A műhelybe. Vagyis az van a legközelebb és már elég sokat sétáltunk, gondoltam jó lesz. De mehetünk hozzátok is ha szeretnél.

- Nem, nem, jó lesz. - vágta rá. A visszalevő egy utcányi utat gyorsan tettünk meg és amikor kinyitottam az ajtót Lana egyből besurrant. Újból leültünk a kanapéra és enni kezdtünk. - Esküszöm soha többé nem eszek máshol pizzát. - ez a kijelentése megmosolyogtatott.

- Na és ha valami csoda folytán a világ másik felén kötsz ki?

- Akkor visszajövök. Ha a világ másik felén élek, akkor bizonyára gazdag vagyok. - elnevettem magam. - Basszus nem vettünk inni. - szomorodott el hirtelen, nekem meg eszembe jutott, hogy a minihűtőben van egy fél üveg bor. Felálltam és kivettem onnan, majd normális poharak híján két alumínium bögrét fogtam meg. Odaadtam az egyiket Lana-nak, majd töltöttem neki aztán magamnak is. Felkaptam a fejem, amikor Lana kuncogását hallottam.

- Mi az? - néztem rá kérdőn.

- Még sosem ittam bort bögréből.

- Épp itt az ideje. - mondtam és koccintottunk.