The Tightest Bond

19.

LANA

El sem hiszem, hogy ez megtörtént. Én ezt nem akartam. Vagyis, de nagyon is akartam és nem bánom, hogy megtörtént. Viszont ezzel Seb-nek lett igaza. Jó, nem teljesen mert nem feküdtünk le, de akkor sem tetszik, hogy így alakult. Mérges voltam magamra, de Damon-ra egy rossz szavam se lehet. Befogadott estére, megnyugtatott és csodás dolgokat művelt a szájával. Azt már hozzá se teszem, hogy harmadik éjjel aludtam vele és el sem tudom mondani mennyire megszerettem ezt. A suli felé menet megálltam reggelizni, így lekéstem az első előadás felét, de nem érdekelt. Továbbra is dühös voltam, Adi kérdezgetett, hogy mi a baj, de most semmi kedvem nem volt beszélgetni és elmondani neki, hogy mi történt. Seb-bel kerültük egymást, Damon-t pedig hiába reméltem, hogy egyszer csak felbukkan valamelyik folyosón, nem így lett. Végig szenvedtem a napot, aztán mikor vége lett az óráinknak, kénytelen voltam meglérni Adi-t, hogy vigyen haza, mert Seb még két óra mire végez és semmi kedvem az itt megvárni.

- Egy feltétellel. - mondta.

- Mi lenne az?

- Elmondod, hogy mi történt.

- Ahj, jó... összevesztünk Seb-bel, mert megtudta, hogy járunk Damon-nal. - sóhajtottam fel. - Azt mondta ezt hallotta az egész suliban, pedig szerintem Damon tartotta a száját és én pedig csak neked mondtam el. - néztem rá. Ő erre behúzta kissé a nyakát, amivel elárulta magát. - Adeline!

- Bocsiii. - nézett rám nagy szemekkel.

- Miért csináltad ezt? Azt mondtad, hogy mondjam el neki és terveztem is, de ehhez rohadtul nem volt jogod!

- Tudom, sajnálom. De én nem akartam elmondani. A bátyád húzta ki belőlem. Én igyekeztem, de ismeri a gyengéim. - mondta szomorkásan.

- Hallani sem akarom, hogy miket csináltatok. És ennyitől még nem bocsájtok meg.

- Tényleg nem direkt volt.

- Oké... nem vinnél haza?

- Nem megyünk inkább el vásárolgatni?

- Így akarsz kiengesztelni?

- Lehet. És most, hogy Damon-nal jársz talán kéne egy-két szexi fehérnemű nem?

- Nem. - vágtam rá. Talán túl gyorsan is.

- Ezt nem veszem be. Nekem viszont talán elkél a bátyádhoz néhány.

- Pfuj! Adi tök örülök neki, ha összejöttök tényleg, de az ilyen részletektől kímélj.

- De te vagy a legjobb barátnőm, mégis kinek mondanám el? - kérdezi miközben kinyitja a kocsi ajtaját és bedobja a cuccát. Mindketten beülünk, majd elindulunk a pláza felé. Ahogy beértünk Adi egyből a fehérneműbolt felé kezdett el húzni, aztán kissé túlságosan felpörögve kezdett el válogatni a különböző darabok közt. Én is körbejárkáltam, de nem igazán akartam venni semmit sem, ez pedig Adi-t kissé felháborította és folyamatosan Damon nevét hajtogatta.

- Hagyd már abba. Esküszöm többször mondtad ma már ki a nevét, mint én tegnap este. - ahogy kimondtam, meg is bántam, de már mindegy volt, mert Adi hatalmas szemeket meresztve nézett rám.

- Hogy mi? Ti lefeküdtetek? - kérdezi nagy hangerővel, mire többen is felénk fordulnak.

- Nem, dehogy. - mondom és inkább a tőlem balra levő elsőként meglátott darabokhoz megyek és erősen nézelődni kezdek, de Adi nem hagyja annyiban.

- Akkor? - kérdezi, de nem válaszolok, ami csak tovább ösztönzi. - Mit csináltatok?

- Semmit. - megfogok egy szettet és elsietek a próbafülkékhez mielőtt még mélyebb kérdéseket is feltenne. Elég nekem így is, hogy nem hagy nyugodni Damon és az este gondolata. Elkezdek vetkőzni, hogy felpróbáljam, de közben észreveszem, hogy még mindig Damon boxere van rajtam, és eszembe jut, hogy meze pedig ott lapul a táskámban. Gyorsan felpróbáltam a szettet ha már behoztam. Adi-nek igaza van, Dam biztoan örülne neki, ha meglátná ezt rajtam, ha eljutnánk odáig. Csak nem tudtam, hogy akarom-e én ezt. Mert alig négy napja, hogy járunk, de már bejutott a bugyimba. Jó, eleinte én erőltettem és ő volt észnél, de akkor is. Visszaöltöztem és kimentem Adi-t megkeresni. Épp végzett a pénztárnál. Nem mondott semmit csak mosolyogva nézte végig, ahogy kifizetem a darabot. Vajon Damon mennyire haragudna meg, ha megtartanám a mezét és a boxerét is?

- És most mit szeretnél csinálni? - kérdeztem Adi-t.

- Kávé?

- Jöhet. - el is indulunk a kávézó felé.

- Öcsi ne már, gyere vissza! - hallok egy ismerős hangot, amikor elmegyünk a bababolt előtt. Összenézünk Adi-vel, aztán benézünk a boltba, ahol Damon Mateo után járkál, aki az egyik játéktól a másikig rohangál. Épp előttünk futna el, de elállom az útját. Nagy szemekkel néz fel rám, Damon pedig odaér hozzánk.

- Sziasztok! Kösz.

- Szia. Nincs mit. - felveszi az öccsét.

- Emlékszel Lana-ra? - kérdezi Mateo-t, ő pedig csak bólogat. Aztán hozzám hajol egy csókra. Mindketten mosolygunk amikor elválunk. Meglepődünk mikor Mateo is hozzám hajol, aztán ad egy puszit a számra. - Na nem öcsi. Felejtsd el, ő az én csajom. - mondja Dam, de Mateo nem figyel rá, csak az egyik polchoz hajol és levesz egy plüsst.

- Istenem de cuki az öcséd! - lép oda hozzá Adi, Mateo meg odanyújtja neki a plüsst. - Megfoghatom?

- Persze. - átadja neki a kicsit.

- Mit csináltok itt? - kérdezem.

- Anya elküldött, hogy vegyünk pár cuccot, mert kinőtte a ruhái nagy részét.

- Ja, értem. Gondolom neki ez nem annyira tetszik.

- Viszont a játékok annál inkább. - elmosolyodom. Miután Damon vett pár ruhát az öccsének, Adi rájön, hogy nincs otthon vacsorája és kérlel, hogy menjünk be a szupermarketbe is. Mi a sorok közt bolyongunk, Damon pedig tolja utánunk a bevásárlókocsit, amiben Mateo ül. Már épp a pénztárhoz mennénk, de előtte Adi gyorsan átnézi mégegyszer, hogy minden megvan-e. Közben Damon elé dob egy csomag óvszert.

- Ez minek kell?

- Inkább kinek. Neked meg Seb-nek. - Adi kissé elvörösödik, de Damon csak vigyorog és rákacsint.

- Nem mintha beszélne velem, amióta összeveszett Lana-val. - visszadobja a polcra.

- Akkor jó lesz nekünk. - dob elém egy másikat. A dobozon nagy betűkkel virít az, hogy 'XL - Feel Thin'. Totál vörös a fejem valószínűleg.

- Ne is álmodj róla. - teszem vissza én is.

- Késő. - mondja továbbra is mosolyogva.