The Tightest Bond

25.

DAMON

Meg akartam csókolni. De mennyire, hogy meg. Ennek ellenére visszafogtam magam. Mondjuk ha a srác nem karolja át és ad neki egy puszit, mikor megkérdezte tőle, hogy mi a véleménye az autóról esküszöm fogalmam sem lett volna arról, hogy a barátja.

- Ülj le nyugodtan. - mutattam az irodámban levő hatalmas kanapéra. - Kérsz valamit inni? Kávét? Vizet?

- Öhm... vizet. - töltöttem neki egy pohárral, miközben helyet foglalt a kanapén. Odaadtam neki, aztán leültem mellé. - Köszi.

- Na és Lana, mi történt veled öt év alatt?

- Esküvőszervező lettem. - mosolygott.

- Az elég jó munka.

- Igen, az. Ó, jut eszembe... lehet valahol a közelben limuzint bérelni?

- Van egy autóbérlő úgy húsz percre innen, de ha nem azonnal kell, akkor két hét múlva lesznek készen a papírjaim és innen is lehet majd bérelni. Limuzinom már van.

- Ez komoly?

- Teljesen.

- Köszi. Damon?

- Igen?

- Örülök, hogy sikerült mindezt elérned. Látszik, hogy szíved-lelked benne van.

- Köszönöm. Igyekszem. - beállt egy kis csend, de megszakítottam. - És a barátod? Remélem jól bánik veled.

- Igen, jó srác... - felhúztam a szemöldököm.

- De?

- Mi de?

- Nem fejezted be.

- De igen.

- Seb nem tűnt túl boldognak, hogy vele kell mennie.

- Seb, kissé ellenséges vele. - kérdőn néztem rá, mire folytatta. - Mindig azt mondogatja, hogy ő a világ legnagyobb papucsa. És hogy irtó unalmas.

- És szerinted nem az? - húzta az időt a válasszal. Szóval szerinte is az. Végül inkább kérdezett.

- Szerinted az?

- Lana, én aztán megértem, hogy érdeklik az autók, de olyan kérdéseket tett fel, mint egy egyedülálló hatvanéves, akinek nincs jobb dolga, mint hogy ilyeneket keresgéljen a neten. A kocsit többet fogdosta, mint téged. Pedig ha nekem ilyen barátnőm lenne, mint te... - Lana elgondolkodott egy pillanatra, aztán beharapta a száját.

- Akkor mi lenne? - kérdezte halkan, mire közelebb hajoltam hozzá.

- Soha nem venném le róla a kezeimet. - mondtam a szemébe nézve. Erre nem mondott semmit. Túl közel voltunk egymáshoz és egy pillantás a szájára elég volt ahhoz, hogy elfeledkezzek a barátjáról, arról, hogy hol vagyunk és minden hasonlóról, mert annyira vágytam arra, hogy megcsókolhassam. És fogalmam sincs, hogy ő vagy én, de valószínűbb az, hogy egyszerre hajoltunk a másik felé. És amikor összeértek az ajkaink én úgy éreztem soha többé nem akarok elválni tőle. De mégis megtettem.

- Bocs. Nem akartam paraszt lenni. - húzódtam hátrébb. Azért mégis csak barátja van és azért annyira én se vagyok bunkó, hogy olyanra hajtsak akinek van valakije. De baszki ez mégiscsak Lana. Amióta elmentek összejöttem egy-két lánnyal egy-egy éjszakára, de egyik sem volt komoly.

- Semmi baj. Én nem bánom. - és ahogy ezt mondta feltérdelt mellettem a kanapéra, az ölembe ült és megcsókolt. Mi a fene?! A lány aki a legapróbb pervez megjegyzéstől is teljesen elvörösödött, idejön és lekap miközben barátja van? Hát mit ne mondjak beindított. De még mennyire. Visszacsókoltam és szorosan magamhoz húztam. A kezeimet becsúsztattam a ruhája alá - ég áldja amiért ezt vette fel - megmarkoltam a fenekét, mire belenyögött a csókunkba, majd mozogni kezdett rajtam. Zihálva váltam el tőle, de ő csak rám mosolygott és nem állt le. Nem bírtam sokáig és végigfektettem a kanapén és már én nyomtam magam őhozzá. A nyakát kezdtem el kiszívni, Lana pedig a pólómat gyűrte fel. Nem tartott sokáig leszedni egymásról a ruhákat.