The Tightest Bond

18.

Már mindenki aludt, én pedig egyedül ültem a kanapén a tévé képernyőjét nézve, amikor megrezzent mellettem a telefonom. Felvettem és láttam, hogy egy üzenetet kaptam Lana-tól. 

‘Ébren vagy?’ - csak ennyi állt benne. Azonnal válaszoltam. 

‘Igen.’ 

‘Beengedsz?’ - kaptam az újabb üzenetet. Összeráncolt szemöldökkel néztem a telefonomra, majd zsebre vágtam, kikapcsoltam a tévét és az ajtóhoz mentem. Kinyitottam és tényleg ott állt előttem Lana, a szakadó esőben, teljesen elázva. Behúztam az esőről és becsuktam az ajtót utána, majd be is zártam azt. Visszafordultam Lana-hoz, aki közben levette a kabátját és ráterítette egy székre.

- Lana, mi... - kezdtem volna a kérdezősködést, de nem volt esélyem folytatni, mert a vizes kis teste hozzám csapódott, majd engem ölelve zokogás tört fel belőle. Átöleltem én is őt. Tudtam, hogy valami nagy dolog történhetett, ha őt ennyire felzaklatta. Felemeltem a lányt, aki rögtön körém fonta a lábait. Leszedtem róla nagy nehezen a cipőit, majd elindultam vele fel az emeletre. Mire a szobámba értem éreztem, hogy lassan kezdte átitatni a víz az én ruháimat is, ezért leraktam Lana-t az ágyamra, bár nem akart elengedni. 

- Meg fogsz fázni vizes ruhákban. Adok szárazat. - mondtam, mire lazított a szorításán, így gyorsan a szekrényhez mentem és kivettem a foci mezem, meg egy boxert. Visszaléptem hozzá. Még mindig nem hagyott alább a zokogása, ezért úgy döntöttem elkezdem átöltöztetni, mert esélytelennek láttam, hogy egyedül megtenné. Miután sikeresen ráadtam a ruháimat leültem mellé, majd az ölembe húztam. Tovább sírt, én pedig igyekeztem lenyugtatni és nem azon idegeskedni, hogy mi a fene történhetett. Éreztem, hogy reszket, így hátrébb csúsztam és ráhúztam a takarómat. Lassan apró puszikkal kezdtem el elhalmozni a nyakán és a vállán. Ennek hatására kezdett megnyugodni és amikor már csak az egyenletes légzését hallottam, kissé eltoltam magamtól. 

- Bármi is történt, minden rendben lesz, oké? 

- De nem is tudod mi történt. 

- Nem is kell tudnom. De itt vagyok, és meg fog oldódni. Elhiszed nekem? - mondtam a szemébe nézve. - Ha viszont az segít, nyugodtan elmondhatod. - nem mondott semmit, csak bólintott. Tovább vizslattuk egymás szemeit, majd egyszer csak Lana megcsókolt. Éreztem rajta a vágyat és elmondhatatlanul vágytam én is őrá, de tudtam azt is, hogy most teljesen kihasználható állapotban van. 

-Lana, n... -szakadtam el tőle, de nem hagyott eltávolodni és újra csókba húzott. Rám nehezedett, majd hátranyomott az ágyon. Ha hagyom, ennek nem lesz jó vége. Mielőtt bármit tehetett volna, fogtam és magam alá fordítottam. Elváltam tőle, de ahogy a szemeibe néztem belém akadt a szó és egy hang sem jött ki a torkomon. Egy halvány mosoly villant át az arcán, aztán lehúzott magához, majd kissé erőszakosan és vadul tapadt az számra. Ezzel el is felejteti velem, hogy le akartam állítani, de tudom, hogy nem mehetek túl messzire sem. A szájáról áttérek a nyakára és igyekszem minél nagyobb lila foltokat hagyni rajta. Közben a kezeim a csípőjénél és a combjainál kalandoznak. Aprókat nyög, mire a kezem a hasára téved és kérdő tekintettel nézek rá, mire csak a kezét az enyémre rakja és elkezdi lefelé tolni. Leveszem róla az alsóm, mire kirázza a hideg, de ahogyan hozzáérek és fölé hajolok, már nyoma sincs annak hogy fázna. Nem sokáig vacakolok ezzel és inkább leveszem róla a halványkék csipkés fehérneműjét is. Mikor újból hozzáértem, már hangosan felnyögött. 

- Nem lehetsz hangos, Lan. Csendben tudsz maradni?

- Nem tudom. - ez emlékeztetett arra, hogy előttem még senki sem ért hozzá így. Felnyomtam magam és levettem magamról a felsőm. 

- Ha úgy érzed nem megy, inkább tedd a szádra. - először furcsán nézett rám, de megértette a célzást és elvette tőlem az anyagot. Többet akartam neki adni, mint egy szimpla első alkalom, csak úgy valakivel, még ha nem is tehettem meg mindent, amit akartam és amit ő gondolt volna. Ha megtenném, valószínűleg örökre elvágnám magam nála, még ha nem is teljesen az én hibám lenne. Mielőtt a szájára tette volna a pólóm, lehajoltam hozzá és megcsókoltam, miközben benyúltam a mezem alá és levettem róla a melltartóját. Megremegett a teste, ahogyan végighúztam a melle alatt a kezem, én pedig örültem, hogy ilyen reakciót váltok ki belőle. Hátrébb húzódtam, majd felhúztam a lábait és lefogtam a derekát. Kényeztetni kezdtem, amíg el nem élvezett. Ő közben végig a hajamat markolta. Azután felhúzott magához egy újabb csókra, de akkor meghallottam az öcsém sírását a másik szobából. Felkaptam a fejem és csak akkor tűnt fel, hogy a vihar azóta csak erősödött, Mateo pedig nagyon fél ilyenkor főleg, hogy most anya bent maradt a kórházban esti műszakra, így nem lehetett mellette. 

- Maradj itt. Mindjárt visszajövök. - mondtam, mire csak bólintott, majd magára húzta a takarót, én pedig elindultam az öcsémhez. - Mi baj apróság? - emeltem ki a kis testét a rácsos ágyból. 

- Félek. - mondta halkan, miközbe hozzám bújt.

- Nem kell. Itt vagyok. - kellett egy kis idő, mire abbahagyta sírást, addigra pedig Axel-t is felkeltette, aki szintén átjött benézni, hogy minden rendben van-e. 

- Csak fél, de már jól van. 

- Itt maradsz velem? - nézett rám a nagy kék szemeivel. 

- Ömm... -gondolatok cikáztak át a fejemen, majd Axel-hez fordultam. - Nem maradnál te itt, légyszi? Lana nemrég beállított, nem tudom mi történt, de teljesen kiakasztotta és nem akarom egyedül hagyni. 

- Seb húga, aki bejön neked? - kérdezte vigyorogva.

- Igen. 

- Maradok, menj csak, de reggel elmesélsz mindent.

- Persze. Köszi. - nyomtam egy puszit Mateo fejére, majd átadtam Axel-nek és kimentem a szobából. Ahogy a sajátomba visszaértem Lana már elaludt. Nem tudtam megállni, hogy ne készítsek róla egy fotót, ugyanis ellenállhatatlanul nézett ki, ahogy ez a lány mezemben, az ágyamban félig betakarva alszik. Aztán a felvettem boxerem, majd ismét ráadtam. Kicsit beljebb toltam a matracon, majd befeküdtem mellé. Átkaroltam, de amikor ezt megérezte megfordult és szorosan hozzám bújva aludt tovább. Néztem őt és gondolkodtam egy darabig, de végül az én szemeim is lecsukódtak. 

XXX

Motoszkálás hangjára keltem, majd feltűnt, hogy Lana nincs mellettem. A hátamra fordultam, majd kinyitottam a szemeim. 

- Lana? - néztem az épp öltöző lányra. 

- El kell mennem. - indult ki a szobámból, miután felkapkodta magára a tegnapi cuccait.

- De miért? - indulok meg utána.

- Csak. - ad tömör választ miközben leérünk a lépcsőről. 

- Remélem tudod, hogy a tegnapit nem hagyom annyiban és választ várok rá. - erre csak egy nagyot sóhajt. Felhúzza a cipőit és a kabátját is. 

- Tudom és el is fogom mondani, de most tényleg mennem kell.

- Szavadon foglak. - mondtam egy bólintás kíséretében, majd kiengedtem az házból.