The Tightest Bond

21.

LANA

*két héttel később*

Reggel miután felébredtem, rögtön a konyhába mentem, ahol nem várt látvány fogadott. Adi pulton ült és a bátyámmal smárolt, miközben egymást fogdosták.

- Nektek is szép jó reggelt. - mondtam, miközben kikerültem őket és elő vettem a tejet a műzlimhez.

- Csodás, köszi. - válaszolt Seb.

- Látom. Bár inkább látnám.

- Ugyan már, ha itt lenne Damon ti is ezt csinálnátok. - szállt le a pultról Adi, aztán beleharapott egy almába. - Hallom ma randiztok. - csak hümmögni és bólogatni tudtam, mert közben nekiálltam enni. - Hova mentek?

- Nem tudom, nem mondta. - nagyon vártam már az estét, mert megígérte nekem, hogy együtt töltjük, mivel az elmúlt két napban reggel láttam csak, mert délután mindig a műhelyben volt. Sikerült túlélnem valahogy a napot és a megbeszélt időpontra már negyed órával előbb kész voltam, ami tőlem csodának számít, de nem volr probléma ugyanis Damon hat óra előtt öt perccel nyitott be a szobámba.

- Azta! Csodásan nézel ki! - mondta.

- Mi?

- Mi micsoda? - értetlenül nézett rám.

- Nem tudok spanyolul.

- Ja, bocs. Gyönyörű vagy. - jött oda hozzám és megpuszilt.

- Köszi. - mosolyogtam. - Szeretem amikor spamyolul beszélsz.

- De nem is érted.

- Jó, rosszul fogalmaztam. Nem azt amikor hozzám beszélsz, hanem csak úgy. - pirultam el kissé.

- Ha ennyire tetszik esküszöm egész este be nem áll a szám. - villantott rám egy ezer wattos mosolyt, de én iknább csak felvettem a táskám az asztalomról.

- Menjünk. - elköszöntünk Adi-től és Seb-től, aztán beültünk a bátyám kocsijába. Damon vezetett. Nem telt sok időbe, mire kilyukadtunk a kikötőben.

- Mit csinálunk itt?

- Hajókázunk egyet.

- Tényleg?

- Igen. Vagyis megkérdeztem Tristan-t, hogy kölcsön adja-e a hajójukat egy éjszakára és belement.

- Éjszakára? Itt fogunk aludni?

- Igen.

- De én nem hoztam semmi...

- Nem baj. Elintéztem mindent. - mosolygott rám aztán kiszállt a kocsiból, megfogtam a kezem és kihúzott a mólóra. Felszálltunk egy kis hajócskára, nem volt rajta semmi extra, csak egy kis kabin egy kis konyhával és mosdóval, a fedélzeten pedig egy kis kanapés rész körbe, de ennyi pont elég is. Damon kioldozta a köteleket, aztán beindította a motort és már el is indultunk a nyílt vizen. Messze mentünk a parttól, de nem annyira, hogy ne tudjunk gyorsan visszamenni, ha esetleg baj lenne.

- Éhes vagy? - kérdezte Damon, amikor leállította a hajót, majd lehorgonyozta azt.

- Igen, tudnék enni. - válaszoltam, ő pedig rögtön elő is vett egy piknikes kosarat, odajött hozzám és leült mellém a kanapéra. Kinyitotta a kosarat és kivett belőle két pizzásdobozt. Egyből ugrottam is rá és meg sem vártam Damon-t nagyot haraptam a kezembe akadó első szeletre. Dam felnevetett aztán ő is enni kezdett. - Köszönöm. Ez a pizza isteni.

- Nincs mit. - miután annyit ettünk amennyi csak belénk fért, Damon meglepett egy üveg pezsgővel is, amit a naplementét nézve ittunk meg, miközben beszélgettünk.

- Nagyon tetszik az új tetkót.

- Köszi. Az öcsém festette.

- Iszonyú ügyes. - a múlt héten az egyik nap randink lett volna, de felhívott, hogy vigyáznia kell a tesóira, így inkább én mentem át hozzájuk. Nagyon jól elvoltam Axel-el és Mateo-val is.

- Megyünk fürdeni? - kérdezte nem sokkal később, miután megittuk az összes pezsgőt.

- Nem hoztam bikinit.

- Az nem baj. Már láttalak anélkül is. - emlékeztetett arra az éjszakára. Elpirultam kissé, de aztán támadt egy ötletem.

- Hát jó. - vágtam rá és a hajó oldalán lévő létrához mentem. Kiléptem a cipőimből, letoltam a vállaimról a ruhám pántjait, így az a földre esett és beugrottam a vízbe. Mikor feljöttem a felszínre még mindig ugyanott állt, ahol az előbb. Sikerült meglepnem. - Na nem jössz? - kérdeztem. Hallottam, hogy spanyolul káromkodik, aztán elkezdte levenni magáról a sötétkék inget, felfedve nekem a hatalmas izmait. Nem tudtam levenni róla a szemeim, csak amikor beugrott mellém a vízbe. Mikor felbukkant a feje a víz felett megrázta a haját, majd egy mozdulattal hátratúrta a szemébe lógó tincseket. Magamhoz húztam egy csókra. Nem sokáig úszkáltunk a vízben ugyanis későre járt és a víz sem volt már túl meleg. Amikor ismét a hajón voltunk a kanapén mindketten egy-egy nagy puha törölközőbe bújva szárítkoztunk. Mikor áttörölte magát Damon  szétnyitotta a törölközőjét és az ölébe húzott, majd körbetakart minket.

- Nem fázol? - kérdezte, ahogy rátalált a kezemre.

- De egy kicsit. - fogta magát és megcsókolt. Hevesen, de telis-tele érzelemmel. Mozgolódni kezdtem, hogy szembeforduljak vele és a hajába tudjak túrni. Két törölköző alatt ez nem volt a legegyszerűbb és félig le is csúszott mind a kettő, de nem érdekelt. Vágyat keltett bennem. A csókunk nem marad abba és én teljesen az ölébe fészkeltem magam, kicsit hozzá is dörgölőztem, de ez csak akkor esett le amikor a következő pillanatban zihálva el nem szakadt tőlem. A homlokát az enyémnek döntötte és láttam rajta, hogy nagyon igyekszik lenyugtatni magát. Az izmai teljesen feszültek voltak. Én viszont nem akartam leállni, ezért a nyakához hajoltam és gyengén szívni kezdtem rajta a bőrt.

- Lan... - kissé ellazult ahogy az ajkam a nyakát érintette, de a következő pillanatban ismét feszülten tolt el. - Ne. - mondta halkan. És akkor megértettem.

- Már értelek. - erre rámnézett összehúzott szemöldökökkel.

- Mi?

- Nem azért feküdtél le annyi lánnyal, mert annyira nagy szoknyapecér vagy, hanem mert te így vezeted le a feszültségedet. Igaz? - nagyot sóhajtott.

- Igen. De sosem kényszerítenélek arra, hogy lefeküdj velem, ha nem akarod.

- Tudom... de mi van, ha akarom? - tettem fel félve a kérdést.

- Nem bántanálak, ugye tudod? - hallottam a hangján, hogy izgatott lesz, de igyekszik visszafogni magát, de a szemének a csillogása elárulta.

- Igen. De nem ezért akarok veled lefeküdni, hanem azért, mert bízom benned és mert szeretlek. - nem gondoltam át, csak kimondtam. De az érzéseimen nem tudok változtatni és nem bántam meg hogy kicsúszott a számon.

- Én is szeretlek. - mondta, bennem pedig olyan vadul kezdtek verdesni azoka a bizonyos pillangók, hogy mindenem belezsibbadt. Lágyan megcsókolt és átkarolva magához húzott. - Biztos, hogy ezt szeretnéd? - kérdezte.

- Igen, biztos. - ismét megcsókolt, aztán felállt velem az ölében és bevitt a kabinban levő pici kis ágyra és elképesztő élményben részesített.