The Tightest Bond

9.

LANA

A meccs végeztével összedem a cuccaimat és elindulunk ki a kocsihoz. Közben Seb ír egy üzenetet, hogy ő egyből a partra megy valamelyik csapattársával, így elköszönök Adi-től. Észreveszem, hogy Damon tart felénk. Seb gondolom őt elfelejtette.

- Este jössz ünnepelni igaz? – kérdezi aggódó arccal.

- Még nem tudom, beszélünk még addig, írok, ha hazaértem. – ölelem meg.

- Csak ne kerülj Damon meg a fal közé megint, kérlek.

- Igyekszem. – tud mindent, ami történt pénteken, persze nem érti, miért nem csókoltam meg és egy idiótának tart. Ami a pénteket illeti, nem feküdtek le a bátyámmal, hála az égnek, csak minden mást csináltak. Szerintem mindketten csak akarnak valakit, hogy ne legyenek egyedül, de nem hiszem, hogy ez komoly dolog lenne.

Damon megáll előttem frissen zuhanyozva, a haja még nedves, és a kezével hátrasimítja. Egy fekete póló tapad a testére, amin tökéletesen látszódik a kidolgozott hasa. Megcsap a tusfürdőjének illata. Annyira jó, hogy egész nap tudnám szagolgatni.

- A bátyám nem jön, valaki más viszi el.

- Tudom, de inkább veled mennék. - mondja, mire meglepődöm. Velem?

- Nem vagyok biztos benne, hogy megyek én is a partra.

- Miért? A parton sokkal jobb, mintha egy házibuliban. - pár percig csak állok és nézek rá. Nem tudom eldönteni, hogy menjek-e vagy ne. Ő vajon akarja, hogy ott legyek?

- Jó, oké. Megyek, de haza kell mennünk, hogy átöltözzek.

Beülök a volán mögé és várom, hogy mellém üljön, de pár perc után inkább a hátsó ülésre dobja a cuccát, és oda ül. A tükörből nézem, majd mikor pillantásunk összeakad, elindítom az autót.

- Rosszul vagy? – kérdezem, hogy megtörjem a csöndet köztünk, mert furcsállom, hogy nem ült előre.

- Nincsen semmi bajom. – dünnyögi, miközben az ablakkal játszik.

- Ez a meccs, azért elég kemény volt. És jó párat estél is. – pillantok hátra aggódva.

- Csak nem aggódsz értem? – húzza pimasz mosolyra a száját. – Ezért mentél bele, hogy veled jöjjek, igaz? Ha ez kell ahhoz, hogy kettesben legyünk egy kocsiban, minden meccsen elesek. – előrehajol és kidugja a fejét a két ülés között.

- Azért hoztalak el, mert a bátyám legjobb barátja vagy.

- Igen, persze, mondd csak ezt magadnak, ha ettől könnyebb. – rám néz és felhúzza az egyik szemöldökét.

- Tudod arra is gondoltam, hogy így mindketten elöl ülhetünk, de ez sem így lett. – vonom meg a vállamat, majd utánozom a nézését.

- Szóval már azt is akarod, hogy melletted üljek, más is érzi, hogy kezd forrósodni itt a levegő? – lengeti meg a pólóját, majd eljátssza, hogy letöröl egy izzadtág cseppet a homlokáról.

- Csak nem értem, hogyha üres az ülés, miért nem akarsz odaülni. – nézek a szemébe a tükörből.

- Mert te nem vagy ott. – húzza félmosolyra a száját.

- Nem igazán tűnik úgy, hogy te velem akarsz lenni. Neked mindig csak kell valaki, hogy lekösd magad, de nem egy konkrét ember. Te csak szexelni akarsz, tök mindegy, hogy kivel. És persze ezzel nincs baj, ha neked ez jó, én nem bírálni akarom a viselkedésedet, én csak azt mondom, hogy én nem leszek az a valaki.

- Lana, ha meg akarnálak fektetni, az már megtörtént volna. – megrázom a fejemet és bal kezemmel az ablakon támasztom a fejemet. – Figyelj. – sóhajt fel, majd előre mászik a két ülés között.

- Te jóságos ég, Damon, ne már!

- Szóval nem arról van szó, hogy nem akarnálak, hidd el elég nehéz ezt megállni. – néz végig rajtam. – De nem foglak.

- Hű, te aztán értesz a magyarázatokhoz. – tapsolom meg.

- Jobb ez így, hogy akkor nem történt velünk semmi, pedig mindketten tudjuk, hogy ha maradsz azon a kanapén, akkor nem azzal a lánnyal megyek be abba a szobába. És neked nem tudtam volna megmondani, hogy csak meg akarlak fektetni, mint akárki másnak.

- Damon, hagyjuk ezt, nem kell magyarázkodnod, hogy miért feküdtél le akárkivel. – nézek ki az ablakon. – A lényeg, hogy nem történt semmi, felesleges ezen rágódnunk. – pedig persze, hogy érdekel, szólásra nyitja a száját, de mintha meggondolná magát, és inkább csendben marad. – Barátok? – nézek rá és nyújtom neki a kisujjamat.

- Extrákkal? – veszi a fogai közé a kisujjamat.

- Damon! – kiabálok rá és elhúzom a kezemet. – Ha az 'extra' extra nagy sült krumplit és extra nagy hamburgert jelent, abban az esetben igen.

- Meg extra nagy hotdog-ot. – súgja a fülembe, én meg csak a tenyeremet az arcába nyomom és visszatolom az ülésére.

- Most rontottad el az összes hotdog evésemet. – ütöm meg.

- Majd segítek, hogy újból megszeresd. Az enyém a legjobb a városban.

- Már mindenki kóstolta, igaz?

- Még a feltételezés is sértő. Megtiszteltetés annak, aki megkóstolhatja, titokban mindenki erre vágyik, ez ilyen nyílt titok, tudod. – túr bele a hajába.

- Rémes vagy. – forgatom meg a szemeimet, miközben nevetek rajta. – Szóval megkérdezem még egyszer, barátok? - nyújtom neki a kezemet ismét.

- Barátok. Extrákkal. - suttogja utána halkan, majd elkezd köhögni. – Ki mondta ezt?

- Ja, és ez nem jelenti azt, hogy tiéd a hely.

- Ott hátul úgy is nagyobb a hely, sok mindent lehet csinálni. – néz rám sokatmondó mosollyal. - Ha akarsz, csatlakozhatsz majd.

- Most azt mondod, hogy nem akarsz elöl ülni többet?

- Egy szóval nem mondtam ilyet, édesem. – dől hátra kényelmesen. – Most is az enyém a hely.

XXX

Seb és a focicsapat a parton lévő bárba mennek a nyert meccsüket megünnepelni. Az időjárás Los Angeles-hez híven még most is elképesztően meleg. Egy skater szoknyát meg egy vékony fölsőt veszek magamra, a hajamat pedig befontam. Nem kérem ki Damon véleményét, pedig nem egyszer gondoltam rá. Akkor viszont teljesen elpirultam és csak egy halk köszönömöt tudtam kinyögni, amikor megdícsért, hogy csinos vagyok és többet kéne szoknyát hordanom. Megbeszéltük, hogy hazafelé vezetek én, mert mi úgysem fogunk inni ma. Odaadtam neki a kulcsot és beültem az anyós ülésre, ezzel ismét meglepettséget és talán egy kis csalódást is okozva Damon-nek amikor meglátja.

- Már is feladtad az anyósülést? – fordul felém, mikor beszáll a kormány mögé.

- Szoknyában vagyok, nem adom meg neked ezt az örömöt. – dugom ki a nyelvemet rá. Mosolyogva előre fordul és beindítja a kocsit.

- Remélem tudod, hogy a szoknyád már alapból örömet okoz nekem. - csúsztatja a kezét a combomra, de egyből le is söpröm. Ő csak mosolyogva vezet tovább.