Wonder [Taehyung ff.] - Befejezett

14. fejezet

A mai vacsora is csendesen telt, hiszen csak hárman voltunk az asztal körül. Ismételten nem voltak hajlandóak konkrét választ adni, hova is ment V, de őszintén nem is voltam már rá kíváncsi. Este annyit segítettem neki, hogy leápoltam az istállóban levő lovakat, azonban amíg ilyen jó idő van nem fogom hagyni, hogy szerencsétlenek itt poshadjanak bent, így kiengedtem a rétre.

Wonder-t, mivel úgy láttam, hogy ez a kis szabályszegésem jó hatással van rá, megint kiengedtem, majd pár perc múlva elindultam érte, ahogy eddig is tettem, mert nem vagyok benne biztos, hogy magától visszajönne, estére pedig semmilyen esetre sem szeretném kint hagyni.

Másnap reggel direkt nem keltem fel négykor, hanem kicsit tovább aludtam, de még így sem éreztem magam kipihentnek, inkább csak még nyomottabb lett a hangulatom. A tehénistállót nagy ívben elkerülvén, rögtön hátra mentem a lovakhoz, egy almával a kezemben, és egyenesen Wonder-t céloztam meg, aki kíváncsi szemeivel, sunyi módon firtatta gondolataimat, miközben fülét jobbra- balra mozgatta.

- Kéred? - kérdeztem meg tőle, roppant pimasz módon, hiszen két méterrel előtte álltam meg, és úgy nyújtottam ki felé kezem. Először arra várt, hogy én nyissak, és lépjek közelebb, azonban nekem mára más terveim voltak, így határozott tekintettel néztem rá, hogy éreztessem vele, nem fogok megmozdulni.

Nem tetszését kifejezve kapargatni kezdte a földet patájával, és élesen nyerített felém, azonban amint kihisztizte magát megindult végre, ahogy én is hátrafelé. Tudtam, hogy nem fog óvatlanul közel jönni hozzám, ezért a legnagyobb biztonságérzet mellett fordítottam hátat neki úgy, hogy az almát magam mögé raktam, és a tó felé ballagtam.

Nagyokat léptem, hogy ne lássa a sietségemet, ő pedig szorosan mögöttem araszolgatott várva az alkalmat, mikor csaphat le a lédús gyümölcsre. Lerúgtam magamról a cipőmet, és mintha csak ezen múlna az egész, felnéztem az égre, viharfelhőket keresve, de az olyan tiszta volt, mint a ma született bárány szeme. Hátra dobtam hajamat, és mezítláb beleléptem a hideg vízbe, majd szépen lassan egyre csak hátráltam, apró lépésekkel, nehogy találjak valami lyukat, és belecsobbanjak.

Wonder engedelmesen követett, szerintem észre se vette, hogy mi is történik, hiszen csakis az almára koncentrált, ami most már ott lebegett a szeme előtt, de mindig mikor el akarta venni, és kicsit távolabb léptem, hogy a lovat teljesen ellepje a víz.

Mikor már nekem is állig ért, hagytam, hogy elvegye tőlem a gyümölcsöt, és meggyőződve arról, hogy nem fog bántani, odaúsztam elé, és nyakát kezdtem levizezni, hogy a port onnan is eltávolítsam. Gondolom jól esett neki, hiszen hagyta, sőt, még nyújtotta is az ég felé fejét, hogy jobban elérjem.

Oldalához érve füleit is benedvesítettem, ám ekkor mintha jelezni akarna, hátrafordult, és meglökte maga felé fejével a csípőmet, így teljesen nekiszorultam a lendület miatt. Mivel egyszer már megengedte ezt a kiváltságot, így lassan marjára fogtam, és átlendítettem háta fölött a lábamat, hogy rá tudjak mászni.

Megfordult, majd kifelé vette az irányt, én pedig éreztem, ahogy a hideg és nedves ruhám a bőrömre tapad, ahol már megjelentek a libabőrök, elvégre így eléggé lehűlt körülöttem a levegő. Mégsem tudok szitkozódni, elvégre megérte, van egy tiszta lovam.

- Legközelebb bemegyünk, és ott ápollak le. Jó? - dőltem előre és simogattam meg nyakát, ő pedig csak fújtatott egyet, majd egyre csak a kapu felé kezdett vinni engem. - Még nincs itt a séta ideje. - nevettem fel, hátha megérti, ő azonban nem állt meg addig, míg el nem érte a mező határát. Azt hiszem be kellene mennem átöltözni, mielőtt tüdőgyulladást kapok nyáron.

- Ezt most jól látom? - szólalt meg kintről a mély hang, amit rögtön tudtam, kihez kell csatolnom. Lenéztem V-re, aki nem akarta elhinni, ami épp elé tárulkozott. Nem hagytam, hogy sokáig rajtunk lengesse tekintetét, leszálltam a lóról, és a férfi mellé érve, kezeimet átdobtam a kerítésen. - Ismét csak megleptél. - képedt el, majd kinyújtotta Wonder felé a kezét, hogy megérinthesse a ló homlokát, ő azonban felszegte fejét, és szemeim szinte villogtatva kezdett el nyeríteni V-re aki azonnal hátrálni kezdett.

Sóhajtottam egyet, és én is így tettem, azonban én inkább kitártam tenyerem, és alulról közelítettem meg az állatot, aki megvárta, hogy vajon hozzá érek e vagy sem, és mikor látta, hogy nem fogom erőltetni, nagyon halványan bár, de letette fejét a tenyerembe, hogy megszagolhassa azt.

- Felvágsz. - nevetett fel a férfi, én pedig megráztam a fejem, és kiléptem a kerítés alatt a mezőről.

- Te adtad a kezedet. Én viszont felajánlottam. - kezdtem magyarázni neki, miközben megmutattam a kettőnk keze állásának különbségét.

- Ugyan már. - forgatta meg nagy barna szemeit, majd az elhaladó ló irányába nézett.

- Lehet, hogy neked nyálas mellébeszélés ez az egész, de ez akkor is így van. Ha nem tudod ezt megérteni, akkor miért akarod, hogy a ló elfogadjon téged?

- Ebbe most ne menjünk inkább bele. - sóhajtott fel, rövidre zárva a témát. - Hallottam, hogy tegnap engem kerestél. - kezdett bele egy újba, én pedig bólintottam egyet.

- Kíváncsi voltam, merre jársz, mert meg akartam kérdezni tőled valamit, de SoAh már megválaszolta.

- Mi volt az? - kérdezte kíváncsian, én pedig oldalra biccentettem fejemmel, hogy miközben mesélek induljunk el, mert most már kezdtem komolyan fázni. Fogaim másodpercenként koccantak össze, a remegésemet pedig egy idő után már nem tudtam visszafogni.

- Meg akartam kérdezni, hogyan jutok le a faluba. Először itt jobbra, aztán tíz perc séta, és látni fogom a vaskaput. - mélyítettem el hangom, ahogy felidéztem az öregek szavait. V válaszul csak hümmögött egyet, majd visszakísért egészen az istállóig, ahol kivettem a bőröndömből egy adag ruhát, majd a ház felé vettük az irányt.

- Miért akarsz kimenni? - állított meg kérdésével, pont akkor, mikor lenyomtam a fürdőszoba ajtaján levő kilincset, és benyitottam a helyiségbe.

- Fel kell adnom egy levelet. Tudni szeretném, mi történt otthon, és, hogy mindenki jól van e. - néztem vissza rá, mire megértő bólogatásba kezdett, és csípőre tette kezeit.

- Menjünk együtt. Nekem is van pár dolog, amit el kell intéznem. Elkísérlek.