Wonder [Taehyung ff.] - Befejezett

41. fejezet

- Érzelmileg akarsz zsarolni vele? - biccentettem fejemmel a ló irányába, miközben szememmel folyamatosan a férfit vizslattam.

- Dehogy. - rázta meg fejét, még mindig mosolyogva, ami roppantul idegesített. - Csak látni akart. Ahogy én is.

- Látni akartad, hogy meghaltam e? - nevettem fel, majd oldalra lépve megpróbáltam megkerülni, ő azonban a Wonder nyakában lógó kötélre fogott, és ezzel állított meg engem is.

- Hallgass meg kérlek. - váltott át komolyba, mind a hangja, mind a tekintete, amivel cseppet sem hatott meg.

- Itt nem tudsz parancsolni. Lehet, hogy meg vagy koronázva, de ez egy másik tartomány. Itt csak egy jöttment király vagy, akinek nincs hatalma! Nem félek többé tőled!

- Ennek örülök. - vallotta be őszintén, majd sóhajtott egyet. - Akkor igazán meghallgathatnál. - érzem a hangjában, hogy ő is alig bírja visszafogni magát, azonban nem értem, neki mi oka van idegesnek lenni.

- Nem érdekel a mondandód. Még hogy te nem küldesz bérgyilkosokat a nyakamra! - néztem fel az égre, enyhe gúnnyal a hangomban. - Ugyan olyan vagy, mint az apád. - kiáltottam el magam, a kelleténél jóval hangosabban, majd kitéptem kezéből az anyagot, és ismét elindultam.

- De hisz éppen miatta történt minden! - ordított utánam. Hátamon a hideg futkosott mély és öblös hangjától, ami most kifejezte, mennyi tekintély szorult ebbe a férfibe. Muszáj volt megállnom, elvégre teljes testemben megremegtem, azonban nem fordultam vissza, mivel tisztán hallottam, amint felém lépeget, hogy elém érjen. - Hozott egy lányt, aki állítása szerint az unokahúgom, és mivel királyi vérvonal, ezért azt akarja, hogy vegyem el! - hirtelen elfeledtem minden bosszúságom, és csak arra tudtam koncentrálni, amit az imént mondott.

- Az lehetetlen. Anyám azt mondta, nincs már egy leánygyermek sem a királyi családokon belül.

- Tudom. - bólintott. - Ez csak egy bosszú, mint ahogy az is, amit tett veled. Nem bírja elviselni, hogy téged választottalak, ezért használta ki az utolsó napját, mikor még van joga parancsolni. De én hinni akartam abban, hogy nem haltál meg, és eljöttem. Ezért, vagyok itt. - adott magyarázatot az első kérdésemre, amit felé címeztem, mikor megláttam, és képesnek éreztem magam megszólalni.

- Miért higgyek neked? Mi van, ha ezt az egészet csak kitaláltad?

- Eljöttem érted azért, hogy mindent el tudjak magyarázni. Sajnálok mindent, amit miatta kellett elszenvedned, hogy nem tudtalak megvédeni és, hogy olyat ígértem, amit nem tudtam betartani. Vissza akarlak kapni.

- Sosem voltam a tiéd. - ráztam meg fejem, de éreztem, hogy vesztettem, elvégre még a hangomból is elszállt az a kezdetleges düh, amivel először förmedtem rá.

- Kérlek. Ha mellettem vagy, jobbá tehetjük az emberek életét. Ha velem vagy.. Önmagam lehetek anélkül, hogy bárki megutálna.

- Sokat gondolkodtam rajtad. - vallottam be, majd közelebb léptem hozzá. Wonder már réges-rég bedőlt neki, hiszen most is kedvesen csipkedi a férfi felsőjét, mintha meg akarná enni, pedig csak a figyelmét akarja ezzel elnyerni, amit V most csakis nekem szentel. - Vajon neked is a fejedbe fog szállni a hatalom, és olyan útra lépsz, amilyenen az összes uralkodó járt már, vagy tényleg lesz annyi erőd és kitartásod, hogy egy új ösvényt formálj. Sajnos nem jutottam sokra a kérdést illetően.

- Ha segítesz. - fogta meg gyengéden kezem, majd kézfejem kezdte simogatni ujjaival. - Akkor olyanná válhatok. De egyedül nem menne.

- Ennyi hegyi beszéd után mondjál már neki igent. - szemeim a kétszeresükre nőttek, mikor magunk mellől felcsendült anyám hangja, enyhe kioktatással.

- Te meg mit..

- Szerinted ki talált rá először? - bökött ujjával Taehyung felé, aki csak zavartan felnevetett, és megvakarta a tarkóját.

- Igazából majdnem mindenkit végig kérdeztem, hol is lehetsz. Aztán jobbnak láttam, ha Wonder keres meg. - vont vállat, és végre megadta a lónak, amit már hosszú percek óta akar, egy kis simogatást.

- A lovaknak és a kocsisnak is pihennie kell, azonban ahogy látom nincs sok időtök. Holnap utazzatok vissza, és oldjátok meg a helyzetet, ami eléggé rosszul bontakozott ki. - tette csípőre kezeit a nő, majd közelebb jött hozzánk, és óvatos kézmozdulattal ő is megsimogatta a lovat, aki vonakodva bár, de hagyta neki.

- Még csak most kaptalak vissza. - lépet egyet felé, hogy felnézhessek rá, azonban ő már döntött. Tisztán láttam azokban a felhőtlen, mosolygó szemeiben, amivel letekintett rám.

- Nem kell örökre elmenned. Bármikor visszajöhetsz, azonban itt az ideje, hogy felnőj, és azokat a dolgokat csináld, amik a te életedet fogják majd befolyásolni. Ez - mutatott V-re - Most olyan.

Mivel nem volt értelme veszekedésbe kezdenem, elfogadtam, amit mondott, és így indultunk vissza a házhoz. Wonder kint fog maradni éjszakára, reggel pedig azonnal indulunk vissza, ahogy felkeltünk. Azóta nem beszéltem Taehyung-al, elvégre valamit ki kellett találnunk a tulajoknak, hogy ki az új vendég, még ha egy éjszakáról is van szó, azonban a hazugság, amit köré szőttem gyorsan összedőlt, amint a nagyi meglátta V-t, és elkiáltotta magát. Szinte azonnal leesett neki, hogy ez a fiú az, akiről anya és én annyit meséltünk, így nem győzte dicsérni, mennyire helyes is, ifjú uralkodó létére.

Ezek után a vacsora, talán túlságosan is jókedvűen telt. Mindenkinek ott virított a mű mosoly az arcán, ami nemhogy nekem, de még Taehyung-nak is feltűnt, egy idő után pedig nagyon idegesítővé vált, ezért engedve anyám jelzéseinek, amit nagyjából a második felszolgálása után kezdeményezett, felálltam az asztaltól, és eljöttem onnan.

V is hasonlóképp tett, elvégre azt az információt kapta, hogy ott fog aludni, ahol én, így nem akart eltévedni az amúgy tágas házban, ami tele volt folyosókkal. Visszafordultam, és vetettem rá egy óvatlan pillantást, ő pedig nagy mosollyal az arcán követett, egészen a padlásfeljáróig.

- Ezek szerint nosztalgiázunk. - emelte égbe kezeit, majd egy kört formálva mellkasa előtt rám húzta azt, és így szorított magához egy ölelésre. - Ugye már nem haragszol? - pislantott le rám, kerek és aggódó szemekkel, amik nyomban mosolyt varázsoltak arcomra.

- Mondjuk úgy, hogy mindenki tud hibázni. Emlékszel, mit mondtál nekem, mikor megérkeztem hozzátok? - oldalra biccentette a fejét, mivel most egy elég tág kört adtam meg neki, amiben gondolkodhat. - Kezdjünk mindent tiszta lappal.

- Benne vagyok. - hunyta le szemeit, majd amint kimondta lelkes szavait, rögtön lehajolt hozzám egy gyors csókra, amit valahogy sikerült neki kellőképp elmélyíteni ahhoz, hogy ne akarjam elengedni.