Wonder [Taehyung ff.] - Befejezett

20. fejezet

- Kösz, hogy jöttél, de ezúttal inkább egyedül oldanám meg a helyzetet, nyugodta hazakúszhatsz. - felelte V, akinek az előbb érzett lágysága egy szempillantás alatt vált durvává, és személytelenné.

- Nos, most nem csak azért vagyok itt, hogy a mocskos állatokat hajkurásszam. Ezúttal feladatot kaptam a-   

- Hé! - rivallt rá, mielőtt befejezhette volna a mondatát. - Ne előtte. - biccentett felém, én pedig egy rosszalló tekintettel pillantottam fel rá, amit ő már nem láthatott, hiszen nem én voltam a figyelme középpontjában.

- Oh, igaz is. Rólad meg is feledkeztem, kicsi lány. - kicsi lány?! Mégis hány éves vagy, hogy nyissam ki a baracklekvárodat! - A nevem Kim TaeJon. - nyújtott kezet, amit én cseppet sem éreztem előzékenységnek, inkább erő fitoktatásnak, így nem fogtam vele kezet, inkább elléptem tőle.

- Shin HaNeul vagyok, de nem kell velem beszélned. Nem akarok egy ilyen emberrel bármiféle kapcsolatot létesíteni. - emeltem ki az ,,ilyen" szót, majd gúnyos szemekkel végignéztem rajta, és megfordulva otthagytam őket, én pedig elmentem megkeresni Wonder-t.

Nem azért nem szimpatizálok vele már most, mert V-nek megvolt a maga véleménye róla, ami átragadt rám, hanem azért, mert így beszélt a lovakról, a tanyáról, és ezáltal mindenről, hiszen ezekkel a mondatokkal rendesen bemutatkozott.

Hirtelen belém hasított egy gondolat, ami túl mély volt ahhoz, hogy ne foglalkozzak vele. Megálltam a legelő közepén, és riadt tekintettel néztem az előttem legelő lovakat, ahogy TaeJon-on gondolkodtam. Azt mondta, Kim a neve, ami azt jelenti, hogy ő is egy nemes! Miért nem esett le előbb?

Visszafordultam, és sietősen a hátsó ajtót használva befutottam az istállóba, remélve, hogy V ott lesz. Mivel hallottam, ahogy beszélgetnek, így lelassítottam, és mielőtt észrevehettek volna, elbújtam az egyik bokszban, és a szám elé szorítottam a kezem, nehogy meghallják a futás miatti zihálásomat.

- Nem kell ellenőrizned. Jól végzi a munkáját. - mondta V, mire TaeJon gúnyosan felnevetett.

- Te már csak tudod. Sajnálatos módon apám eléggé bizalmatlan a lánnyal, mivel már lassan egy hónapja kezeli azt a dögöt, semmi eredménnyel.

- Ez nem megy egyik pillanatról a másikra! Egy ló bizalmát nem lehet megvenni, és idő kell, mire megbízik valakiben.

- Hát persze. - vágott V mondatába. - Miért véded ennyire? Talán beleszerettél? Tényleg, hiszen ott ölelgettétek egymást a mező közepén.

- Fogd be. Nincs hozzá semmi közöd, ahogy ehhez a helyhez sem! - rivallt rá az idősebb.

- Lényegtelen. - szótagolta el, roppant idegesítő hangnemben. Már ott tartottam, hogy felkelek, és bemosok neki, mikor elhagyta a legfontosabb mondat a száját, ami teljesen ledöbbentett. - Ha apám azt parancsolja, hogy ellenőriznem kell, akkor hiába vagyok a fia, engedelmeskednem kell neki, elvégre királyi parancs. Téma lezárva. - jelentette ki, majd ahogy hallottam kiment az ajtón, otthagyva V-t, akit azonban már nem hallottam, hogy mikor ment ki.

Elengedtem magam, és leültem a földre, mivel már nem bírtam guggolni. Nemhogy nemes, hanem maga a király fia?! Akkor ezek szerint.. hozzá kellett volna mennem? Ő lett volna a jövendőbelim, ha elfogadom a felajánlást? Hiszen úgy néz ki, mint aki legalább három évvel fiatalabb nálam..

Este V bejött hozzám az istállóba, és leült mellém a szalmára, majd furcsa tekintettel kezdett nézni, mintha az, amit mondani akar, nem lenne túlzottan ínyére.

- Ne haragudj, de holnap délelőtt egyedül leszel. A fejést reggel megoldom, és a többit is, így neked nem kell-

- Hagyjad. - emeltem fel kezem. - A többit hagyd rám. A disznókat és tyúkokat megcsinálom, te csak menj a dolgodra. - jelentettem ki. Nem kell korán kelnem, és mire végzek, minden bizonnyal megérkezik, így jól is járok a munkával.

- Haragszol rám? - hajolt közelebb, hogy a szemembe tudjon nézni úgy, hogy azt én is észrevegyem és viszonozzam.

- Nem. Nem rád.. - helyesbítettem, mire bólintott egyet, majd megpaskolva combomat biztatásképp, kiment az istállóból, minden bizonnyal vissza a házba. Legalább is gondolom, hiszen hamarosan teljesen lemegy a nap, sötétségbe borítva az eget.

Másnap reggel, valamikor hét óra tájt kelhettem fel, és első dolgom volt átmenni a házba, hogy lezuhanyozzak, ugyanis olyan fáradtnak éreztem magam, hogy állva összerogytam volna aludni. Mielőtt megetettem volna a tyúkokat, kitisztítottam az etető edényüket, amibe kissé beleszáradt a meghagyott takarmány, amit nem szedtek ki, hanem ráöntötték a frisset, ezáltal az belekeményedett, majd csa azután adtam nekik frissen darált kukoricaőrleményt, és szedtem ki alóluk a tojást.

A disznóknál is először kicsit takarítottam, főleg a padozatra hullott trágyát, majd csak utána etettem meg őket, sőt a vizes táljukat is kisikáltam, majd feltöltöttem a kerti csapból folyó vízzel. Már tegnap gondoltam, hogy V-vel ment TaeJon is, hiszen se a házban, se az állatoknál nem láttam, amit persze nem bánok, csak ez még jobban alátámasztja a feltevésem.

Miután leápoltam a tegnap bevitt hat lovat, kiengedtem őket, és kitakarítottam a bokszokat most, hogy mind üres volt, aztán pedig fogva egy talicskát, valamint egy méretesebb vasvillát, feltöltöttem a helyiségeket szalmával.

Magamon is meglepődtem, mennyire gyorsan végeztem, szinte másfél óra alatt letudtam ezeket, de rendesen el is fáradtam, Érzem, ahogy sajognak az izmaim, és lüktet minden végtagom a fáradtság miatt, pedig még csak most indult a nap, és már igazán megszokhattam volna, hogy ennyi munka van. Úgy tűnik, anno V-nek igaza volt, és én tényleg nem fizikai munkára születtem.

Mivel megéheztem, ezért elindultam a ház felé, hogy összeüssek valami könnyed elő ebéd jellegű étket ,ám amint megpillantottam a házat, észrevettem egy idegen, idősebb nőt, ahogy az ajtó felé csoszog. Futásnak eredtem, majd mellé érve megszólítottam, ami miatt nagyon megijedt, és majdnem hanyatt is vágta magát, ha én nem fogom meg a kezét és tartom meg egy helyben.