Átlagos story
Villódzó fények,
Félhomály és füst,
Dübörgő basszus,
Vonagló testek.
Nyomulós részeg,
Srác, aki megvéd,
Kis balhé, bunyó,
Mérges kidobó.
Kiküldve lenni,
Esőben ülni
Szótlanul vele,
Megköszönni, majd
Elnézést kérni,
Azt elfogadni,
Rámosolyogni,
Szemébe nézni.
Esőben ülni
Járdaszegélyen,
Vele beszélni,
Zavarba jönni,
Majd elpirulni,
Szótlanul ülni,
A földet nézni,
Később újra őt.
Közelebb hajol,
Lehunyom szemem,
Félénken csókol,
S én engedem.
Egymásra nézni,
S már tudni róla,
Hogyan is érez.
Szeretve lenni…
Ülni egyedül,
Csak rá gondolni,
Róla álmodni,
Majd leírni azt.
Sírni, mert mindez
Nem is volt igaz…
2014.03.29. 21:23
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
