Kivert kutyaként nyüszítve,
A napfénytől menekülve
Peregnek el üres napjaid.
De legalább nem fáj, ugye?
Bújj csak el,
Engedd, hogy elnyeljen a mocsár
A nap felkel utánad is.
Fogd hát a fáklyát,
A téged földhöz láncoló hidakat
Savanyú mosollyal,
Zivatarozó benzinnel gyújtsd csak fel.
Oltani nem lehet,
Minek is?
A nap utánad is felkel,
Te csak tűnj innen el.
2019.09.27.
Titkos üzenet
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
