Szőnyeg – avagy a barátságunk
Tányér repül a fal felé.
Utána pohár, csésze,
Az egész étkészlet.
Újabb békülésnek szánt,
Veszekedéssé duzzadt ordítozás
Repíti őket utolsó útjukra.
A falnak csapódnak,
Apró szilánkjaik egy pillanatra felcsillannak.
Majd csörömpölve hullanak a padlóra.
Onnan pedig, mint már megannyi elődjük,
Szépen besöprődnek a szőnyeg alá,
Mintha nem is lettek volna soha.
Ugyanez történik a veszekedéssel:
Elcsitul ugyan, de meg nem oldódik.
Újabb sebeket hagy csupán maga után.
Ez történik minden alkalommal,
Míg a szőnyeg végül megtelik,
S rálépni már túlságosan fáj.
Talpunkba hasít a sok szilánk,
Nem maradhat észrevétlen tovább.
Elkelne már egy takarítás…
Előkerülne a szőnyeg alól minden,
A sok szitok, elhallgatott sérelem.
De mi lesz a szilánkoktól szaggatott szőnyeg sorsa?
Feltakarítanak alóla,
S tiszta, új életet kezdhet?
Vagy kukába kerül végérvényesen?
2014.11.02. 23:02
ВЫ ЧИТАЕТЕ
A Vihar Hangjai
ПоэзияVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
