Felelhetek-e kicsinyes önzésedre,
Ha hangom téged már nem ér el?
Kiszakítottad magad életem fényképéről,
S most kezemben ég a gyufa felperzselni a lyuk tátongó széleit.
Szét akarom szaggatni a hiányzó részt,
Ki akarom törölni az emléket, hogy valaha létezett,
S bárhogy mondom, hogy nem érdekel,
Belül mardosó harag emészt el.
El akarom felejteni, hogy képben voltál,
Hogy mindent egyetlen mozdulattal eldobtál.
Leszakítottad magad, s én nem dönthettem,
Csak egy megunt képkeret lettem.
Menj hát el, menj, messzire,
Vidd azt a kurva képedet,
Vissza se nézz, és ne is érdekeljen,
Mi maradt belőlem nélküled.
Olyan
Rohadt
Egyedül
Vagyok.
2019.10.28.
ESTÁS LEYENDO
A Vihar Hangjai
PoesíaVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
