Emelkedik.
Az engem körülölelő sötétség csak emelkedik,
Körbefon és eláraszt.
Örvénylik, lassan kúszik egyre feljebb, míg el nem lep.
Elnyel, elsodor.
Tehetetlenül süllyedek a mélybe,
Míg kegyetlenül áramlik minden porcikámba,
Kiszorítva onnan az életet.
Sötét.
Korom sötét.
Nincs fény, nincs remény.
Csend van.
Ments meg, ugorj utánam!
Nyújtsd a kezed és találj meg!
Lény fényem odalent és emelj ki!
Szükségem van rád, csakis rád.
Találj meg, karolj át, vigyél ki!
Törd meg a sötétet, űzd el fényeddel!
Többé soha ne engedj el!
2019.04.29.
Nem tudom mi ez, csak itt hagyom. Fáradt vagyok.
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
