Vihar
Hatalmas vihar tombol.
A Föld beleremeg, s lassan darabokra hull.
Szép lassan megszűnik,
Mintha sosem létezett volna.
Szétesik, megsemmisül, s Te nem tehetsz semmit.
Hiába kiáltasz, senki sem hall!
Kapálódzol széthulló világod darabjai közt,
De nincs, mit megragadhatnál…
Elvesztesz mindent, még azt is,
Mi sosem volt tiéd…
S nem marad semmi, csak a sötét űr,
Mi éhes szörnyetegként nyel el mindent.
2012.09.10. 21:42
YOU ARE READING
A Vihar Hangjai
PoetryVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
