A Farkas dala
Finn
Vér.
Ruhádat itató vörös folt egyre nő,
Meleg patakokban szivárog át az ujjaid között,
Elvonva testedből minden színt.
Térded megrogy, földre zuhansz,
S én csak szorítalak, szorítalak
Kérlelve, hogy ne menj még.
Még nem lehet,
Még nem szabad,
Nem engedhetsz el épp most,
Mikor a harc már véget ért.
Szilánkosra zúz a görcsös fájdalom,
Ahogy karjaimban fekszel,
És tekintetünk elhomályosul.
Az enyém a könnyektől,
A tiéd mástól.
Vér.
Porcelán bőröd beszennyezi,
Átitat mindkettőnket,
Ahogy térdelek melletted,
S olyan üres minden.
2019.04.10
JE LEEST
A Vihar Hangjai
PoëzieVersek egy élettel ezelőttről... Nem tervezem rendszeresen update-elni, néha választok majd egy morzsát a múltból, hogy megosszam azzal, aki idetéved. Régi versek: I-XV. Új versek: XVI- Borítót készítette: @-wanderes 💙
