Összeláncolva - A bosszú kötelékében

18. Megörökölt bűnök

Néma csendben pislogok az előttem eltökélten álló ápolóra, aki immár maszkjától és ostorától is megszabadulva néz velem farkasszemet. Tudom, ő más mint a többi kígyó, érzem, hogy nem akar bántani, mégis, bár nevemen szólított, mégsem érzem magam jobban tőle. Lehet, hogy régen volt már, lehet, hogy azóta teljesen megzavarodtam, azt a bizonyos barna tekintetet mégsem felejtettem el soha. Mélyen legbelül mindig is tudtam, mit kell tennem, ha egyszer újra találkozom azzal a nővel, ám most, hogy itt áll előttem, mégsem teszek semmit. Nem próbálom őt megölni, még csak számon sem kérem rajta bűneit, s ez a néma közöny bizonyítja, Natsu már rég halott. Ő sosem szalasztana el egyetlen lehetőséget sem bosszúja beteljesítésére, velem ellentétben, aki csupán szótlanul bámulok erre a vérszomjas kígyóra.

- Natsu vagy, nem igaz? - szólal meg ismét Lucy halkan, mire nagyot nyelek és ugyanolyan halkan válaszolok neki.

- Ő már nincs többé - sütöm le szememet szomorúan, majd hozzáteszem - Natsu egy hete meghalt... - mondom halkan, miközben tekintetemet apró könnycsepp homályosítja el.

- Ne mondd ezt, kérlek! - lép közelebb hozzám az ápoló, miközben halkan tovább beszél - Igenis él, tudom jól. Ne sirasd még, hiszen ott van benned - mondja, s közben finoman állam alá nyúl, majd felemeli a fejemet, ezzel rákényszerítve arra, hogy a szemébe nézzek.

- Ha még élne, te már halott lennél - ejtem ki számon a szavakat, melyek hatására Lucy szemei döbbenten kerekednek ki és kezét lassan visszahúzza - Ő megbosszulná szülei halálát és széttépné a gyilkosukat - magyarázom halkan, miközben újra lehajtom a fejemet.

- Miért pont rajtam? - kérdezi meg a lány pár pillanatnyi hallgatás után, mire döbbenten kapom fel a fejemet és nézek egyenesen értetlenül csillogó, barna szemébe. Mégis miért kérdez ilyeneket? Azt akarja, hogy újra átéljem azokat a borzalmakat, melyeket senkinek sem kívánnék viszont? Hát semmi sem szent ennek a gyilkosnak?

- Miért...pont...rajtad? - ismétlem meg előző kérdését lassan, szavanként, majd szemeim hirtelen elsötétülnek és idegesen pattanok fel az ágyról - Miért rajtad? Meg merted ezt kérdezni tőlem? Hát valóban ennyire érzéketlen lennél? - bombázom kérdéseimmel magamból kikelve, miközben egyre közelebb kerülök hozzá és egyre hangosabban üvöltök - Megölted az egész falvamat, fejbe lövetted a szüleimet és elszakítottál a kisöcsémtől! Mégis mit vársz, kin álljak bosszút? - őrjöngök tovább, Lucy pedig rémülten kezd el hátrálni, míg nem végül a falba nem ütközik, ahol aztán nagyot nyelve néz vissza rám. Barna íriszébe nézve színtisztán láthatom magamat, ahogyan dühöngve lépkedek felé, s tovább szórom rá a szitkokat.

- Neked aztán van bőr a képeden, te aljas kígyó! Mit szólnál hozzá, ha a te családoddal tenném ugyanezt, ha?! - hajolok közel hozzá, miközben jobb kezemmel a falnak támaszkodom feje mellet, ő pedig már nem tud tovább hátrálni - Tudod mit? - szűröm fogaim közt ingerülten, ám már egy fokkal halkabban - Lehet, hogy éppen most hoztad vissza Natsu-t - érintem homlokomat az övéhez fenyegetően, miközben tekintetemet mélyen az övébe fúrom. Abban a néhány pillanatban nem érdekel, mennyire sajog minden egyes porcikám, ahogyan a fülemben izgő-mozgó százlábúról is elfelejtkezem pár percre. Most csupán egy dolog lebeg szemeim előtt, az pedig nem más, mint a bosszú édes mámora. Itt áll egyetlen karnyújtásnyira előttem, egyetlen mozdulatomba kerülne csupán, hogy életét vegyem. Mégsem tudom megtenni, valami visszatart. Amikor a szemébe nézek, nem düh és vérszomj ébred bennem, sokkal inkább nyugalom és béke érzése. Testemet kellemes melegség járja át, s érzem, lassan kezdek megnyugodni. De mi a fenét csinálsz, Natsu! Nem zavarhat össze egyetlen csinos szempár. Itt áll előttem, most kell végeznem vele...legalábbis eszem ezt súgja, megérzéseim viszont teljesen mást mondanak. Ez a szempár nem olyan, mint az, amelyiket 13 évvel ezelőtt láttam. Ezekben a barna íriszekben nem csillog harag és vérszomj, mindössze félelem és megbánás. De vajon mit bánt meg? Azt, hogy annyi életet vett el? Nem, ez valami teljesen más. Ő nem olyan, mint az a korábbi nő. De akkor hogyan lehetséges, hogy pontosan ugyanúgy néz ki?