1. rész

17 0 0
                                    


Egy újabb évnyitó. Tizedszerre estem túl rajta, és közben azon gondolkoztam, miért is ebbe a suliba jelentkeztem. Aztán eszembe jutott mind a két oka: először is anyám elvált apámtól és elmenekült velem abból a rémálomból. Végre. A másik pedig, hogy imádtam főzni, és tehetségem is volt hozzá. Mondjuk muszáj volt megtanulnom, apám részegen fetrengett valahol, anyám pedig a belét is kidolgozta értünk a tesóimmal. Levázolom úgy nagyjából az életemet.

Miranda Jones vagyok, 16 éves. Imádok főzni, és mióta elköltöztünk és nyugtom van apámtól, azóta egy kicsit az olvasásra is rászoktam. A rendőrséggel eddig még nem volt bajom. MÉG. Szakács szeretnék lenni, és ez az iskola az első igazi lépés felé.Miközben az életemen gondolkoztam, megütötte a fülem az igazgató egy felhívása:-Az idei év egy szempontból nagyon különlegesnek ígérkezik. Egy nemzeti pályázaton veszünk részt, melynek lényege, hogy az iskola összes tanulóját lakhely szerint párokba rendezzük, és a feladat, hogy az év végéig egy szakácskönyvet írjanak, minél több saját recepttel, de a részleteket majd később megtudjátok. A lényeg az, hogy a nyertesek a jövő évtől kezdve a nemrég nyílt Szakács Akadémiára járhatnak, ahonnan szinte biztosítva vannak a legjobb munkahelyek. A listákat mindenki megkapja az osztályfőnökétől a holnapi első tanítási napon. Sok szerencsét és kitartást szeretnék kívánni az összes tanulónak hozzá. Ezennel az idei tanévet megnyitom! – Nem hiszem el. Ekkora lehetőséget! Természetesen mindenki hallott már az új Akadémiáról, amit több neves szakács is támogat, és többen tanítanak is benne. De az volt az igazság , hogy Anyunak sosem lenne rá elég pénze, hogy az öcséim nevelése mellett még egy egyetemet is fizessen. Persze,esélyem sincs megnyerni semmit, pláne,hogy láttam, hogy körülbelül senkit nem érdekel itt a szakma igazán, csak valahová muszáj volt menniük. Próbáltam nem izgatott lenni a verseny miatt, hiszen szinte biztos, hogy nem nyerek semmit, de sehogy sem tudtam lenyugodni. Inkább elkezdtem gondolkodni azon, hogy kit kapok társnak? Ha tényleg össze kell hoznunk egy könyvet, akkor a délutánjaim nagy részét vele fogom tölteni... Nagyon remélem, hogy normális. Vagy ha legalább majd nem érdekli a feladat, akkor legalább ne hátráltasson benne.

ElőételWhere stories live. Discover now