Előétel

18. rész

Reggel, amikor felkeltünk újra csendesebb lett, de nem akartam zaklatni állandóan a kérdezősködéseimmel. Mivel péntek volt, ezért felajánlotta, hogy elvisz a suliba, aminek persze örültem, hiszen újra közel lehettem hozzá. Nem erőltettem a beszélgetést, viszont folyamatosan azon gondolkodtam, hogy min járhatott az agya. Rám sem nézett nagyon, viszont amikor beértünk a parkolóba, adott egy gyors puszit a homlokomra, amitől a pulzusom szinte az egekbe ugrott. Egész nap alig bírtam koncentrálni a főzésre, még egy sima rántottát is sikerült elégetnem, ami rám sosem jellemző. Heather is észrevette, hogy valami van velem, ezért az első szünetben ki is faggatott. Amikor elmondtam neki, hogy az estét Brandonnál töltöttem, sikítva kezdett el ugrálni, amitől egyből nevetnem kellett. Annyira szerettem ezt a bolond lányt, és szinte mindig mosolyt csalt az arcomra.- És akkor most együtt vagytok? Mehetnénk négyes randira, meg szilveszterezhetnénk is együtt, olyan jó lenne, és akkor még nem is beszélve arról, hogy... - Itt vágtam bele a szavába, mielőtt még túlságosan belelkesül. – Heather, fogalmam sincs, hogy együtt vagyunk-e egyáltalán. Reggel szinte hozzám sem szólt, rám sem nézett, szerintem megbánta, hogy megcsókolt... gondolom valami rosszat tettem. Bár fogalmam sincs, hogy mit. – A mondat végére könnybe lábadt a szemem, de gyorsan összeszedtem magamat, és Heatherre mosolyogtam. – De majd csak elmondja, hogy mi van. Szóval addig nem foglalkozom vele. – vontam vállat és sétáltam vissza a terembe főzni. Utánam jött, gyorsan megölelt, adott egy puszit, aztán ő is folytatta az elkezdett ételét.Legnagyobb meglepetésemre órák után, amint kiértem a főbejáraton, Brandont láttam meg a falnak támaszkodva, és a leggyönyörűbb mosolyt villantotta rám, amit csak valaha láttam. Zavaromban lesütöttem a szememet és a cipőmmel elkezdtem a piszkálni a padlót. Odajött hozzám, köszönt és egy gyors puszit nyomott az arcomra, amitől az szerintem minimum lángra kapott. Motyogtam én is neki egy sziát, majd megkérdeztem, hogy tulajdonképpen mit csinál ott.- Téged várlak. Beszélni szeretnék veled, na meg hazavinni. Bár mondjuk fordított sorrendben. – újra rám mosolygott, szóval csak nem lehet olyan gyászos a közölnivalója.- Rendben. – mosolyogtam vissza rá, és elindultam a motorjához, már megszokott mozdulattal vettem ki a kisebb sisakot és vettem fel.- Egyébként mondtam már, hogy úgy nézel ki ebben, mint egy erdei manó? – kacsintott rám. Inkább nem szóltam semmit, csak összeszorítottam a számat. Biztos voltam benne, hogy visszaadom neki még egyszer ezt. Én manó? Hahh. Viccnek is rossz.Leparkolt a házuk előtt, aztán pedig felvezetett hozzájuk. Kezdtem több időt tölteni nála, mint otthon, ami nem volt épp egészségesnek mondható. Bekísért a szobájába, és leült az ágyára törökülésben. Fogalmam sem volt, hogy mit akar, szóval utánoztam. Vártam, hogy megszólaljon, de körülbelül két percig csak méregetett.- Mi van? Véletlenül nem azért jöttem ide, hogy megbeszéljünk valamit? Mert ennek így túl sok értelme nincs. – Összefontam a karomat a mellkasom előtt. Kinyújtotta a jobb kezét és megfogta az egyik hajtincsemet, majd az ujjai között morzsolgatta.- Tudod, a hajad az egyik dolog, ami miatt olyan szép vagy. – közelebb hajolt, a lehelete súrolta a fülemet. – És, amikor belelóg az arcodba, alig bírom megállni, hogy ne simítsam ki onnét. – Suttogva teljesen rekedtes lett a hangja, amitől önkéntelenül is megborzongtam. Minden porcikája tökéletes volt.- Ühüm, értem. – Fogalmam sem volt, hogy mit mondhatnék, úgyhogy gyorsan eltereltem a témát. – Akkor elmondod, hogy mit akartál? Különben hazamegyek. – húztam fel a szemöldökömet. Úgy tűnt, hogy ez hatott, mert egyből felegyenesedett és a kezét is visszahúzta, de még mindig engem nézett.- Sosem volt kapcsolatom, illetve semmi olyan, ami többet jelentett volna szexnél. Nem tudom, hogyan kell ezt csinálni, szóval remélem megérted. Gondolom azt is észrevetted, hogy elég nehezen nyílok meg. Nekem... elég zűrös volt az életem, igazság szerint még most is eléggé az. De... szeretek veled lenni. Megnevettetsz, aggódom miattad és idegesít, amikor más nyúl hozzád. Ilyen eddig még senkivel sem volt. – Leesett az állam. Fogalmam sem volt, hogy ilyeneket tervez mondani. Zavarban voltam, viszont elmondhatatlanul boldog voltam, a pillangók a gyomromban pedig új erőre kaptak. Önkéntelenül is elvigyorodtam. Ezt ő is észrevette, ő is elmosolyodott, majd sóhajtott egy nagyot és folytatta. – Szóval szeretném ezt az egészet jól csinálni. El akarlak vinni randizni, meg akarlak ismerni, és azt hiszem, hogy én is meg akarom ismertetni magamat veled. Normális sorrendben szeretnék veled haladni, viszont ha nem bánod, akkor suliba szívesen elvinnélek és haza is hoználak.- Persze, rendben. És köszönöm, hogy ennyire őszinte vagy velem. Sokat jelent. – remélhetőleg sokatmondóan pillantottam rá. – És mikor is lesz az a bizonyos randi? – Legnagyobb meglepetésemre elpirult.- Gondoltam holnap este eljöhetnél velem vacsorázni. Persze csak ha nem gond.- Dehogyis! Akkor... mikorra jöjjek majd át? – kérdeztem.- Nem, nem te jössz át hozzám. Mondjuk 8-ra érted megyek, az megfelel?- Igen. Viszont most mennem kell, segítenem kell otthon, tudod, az öcséimre kell vigyáznom. – rámosolyogtam még egyszer utólag, aztán hazamentem. Madarat lehetett volna velem fogatni, annyira boldog voltam. Egész nap dúdolgattam, játszottam Dommal, és felolvastam Briannek. Még muffint is sütöttem nekik, pedig sütit készíteni nem igazán szeretek. Amikor elmentek aludni, Skype-on felhívtam Heathert és elmondtam neki, hogy lesz egy igazi randink. Most viszont már én is belefolytam a négyes randikról szőtt terveibe. Mosollyal az arcomon aludtam el, miközben a fülemben az I'd come for you szólt.