Előétel

10. rész

Örültem Heather időzítésének. Szerettem volna, ha megcsókol, persze. De kicsit romantikusabb körülmények között álmodoztam erről. Mivel nem úgy pakoltam be a ruháimat, hogy bulizáshoz alkalmasak legyenek, ezért egy szaggatott rövidgatyát vettem fel egy félvállas fehér pólóval, amit félig betűrtem. A hajamat begöndörítettem, és egy leheletnyivel több sminket tettem fel az átlagosnál. Végül amikor Brandon már negyedórája kopogott, visszamentem a hálószobába. Végignézett rajtam, majd ő foglalta el a fürdőt. Heather és Jason az ágyamon ült, és sikerült pont egy romantikusabb ölelést félbeszakítanom. Megköszörültem a torkomat, és leültem melléjük. Amint Brandon becsukta maga mögött az ajtót, és felhangzott a zuhany hangja Heather elkezdett faggatni. - Mi volt ez? Hm? – nevetett. Lesütöttem a szememet. - Azt hiszem, hogy ... őőő... majdnem megcsókolt. – ismertem be pironkodva. Erre mind a ketten a részleteket kezdték el kérdezgetni. Mire elmeséltem nekik a megismerkedésünktől tartó viszonyunkat, addigra pont végzett a fürdéssel. Mikor kilépett a fürdőből egy kicsit ülepes csőnadrág volt rajta, a felsőteste szabad volt, haján pedig csillogott a víz. Én pedig egy frissensült homár színét öltöttem magamra. Gyorsan elkaptam a tekintetemet róla. Inkább a szobaajtónál vártam hármukra. Lementünk a hotel elé, majd miután belőttük merre kell menni elindultunk a szórakozóhely felé. Amikor odaértünk Brandon eltűnt, majd pár perccel később egy szőke csaj társaságában láttam. Előtte a szobában még majdnem engem csókolt meg, ennyivel később pedig már másik csajjal volt? Legszívesebben hazamentem volna, és bőgtem volna a szobában. De helyette kerestem egy srácot, akivel leálltam táncolni – természetesen olyan helyre, ahol Brandon jól láthatott – és beszélgettünk is. De kicsivel később elkezdett fogdosni és mindenképp meg akart csókolni. Próbáltam eltolni magamtól, de idővel egyre erőszakosabb lett, és ki akart húzni a helyről, hogy „menjek fel vele szobára". Már majdnem elérte velem a klub kijáratát, amikor annyit vettem észre, hogy egy ököl csapódott az arcába. Káromkodva térdre esett. Én csak akkor néztem rá megmentőmre – Brandon volt az. Annyit mondott, hogy menjek el. Siettem, ahogy tudtam, de még egyszer visszanéztem. Csak annyit láttam, hogy a gallérjánál fogva felkapta és még egyszer ököllel arcon vágta. Kisiettem az egész helyről, még a közeléből is. Először leültem egy padra, de kezdett hűvös lenni, szóval felmentem a szobába és az ágyon sírtam. Körülbelül fél óra múlva hallottam, hogy valaki bejött az ajtón, felhajtotta mellettem a takarót, és befeküdt mellém. Brandon átölelt, és magához húzott. Átfordultam felé, közelebb húzódtam hozzá, és belefúrtam a mellkasába az arcomat. Így aludtam el, de nagyjából hajnal kettő és három között felébredtem. Ahogy láttam, ő sem aludt, csak bámulta a plafont. Törökülésbe ültem.- Bocsi. – suttogtam. Lassan felém fordította a fejét. - Miért kellene bocsánatot kérned? – kérdezte.- Hát az egészért. Ha nem megyek oda a sráchoz csak azért... - de hirtelen becsuktam a számat. Nem mondhattam el neki, hogy féltékeny voltam.- Csak azért ...? – húzta fel a szemöldökét.- Semmi. – ráztam meg a fejem. Sóhajtott és a kezeit a tarkója alá tette.- Amúgy jól vagy ugye? Mostanában kicsit furcsán viselkedsz. – kérdezte. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. Csak nem tudja, hogy szeretem!- Persze. Ha lenne valami elmondanám. – mosolyogtam rá a sötétben. Egyik kezét kivette a feje alól és az én karomon simított végig az ujjával. Megborzongtam, olyan jól esett. - Furcsa veled lenni. – szólalt meg egy kis csend után. Mi van?!Ezt... ezt most hogy érted? – vetettem rá kérdő pillantást. Pár másodpercig még bámulta a plafont, majd megszólalt. - Már mondtam múltkor éjjel is. Te megmondod, ha valami nem tetszik. Vagy a mai. Más rég ott könyörgött volna, hogy szóljak hozzá, te viszont csak jöttél mellettem csendben. Az a furcsa, hogy veled jobban élvezem a veszekedést is akár, mint mikor például Amber jön oda beszélgetni... Erre ma odamentél, és majdnem hagytad annak a gyereknek... - még folytatta volna, de közbevágtam. - Én hagytam annak a gyereknek? Sírva könyörögtem, hogy eresszen el! Amúgy is, nem tudom, hogy ki hagyott minket egyből ott egy csajért! – hihetetlenül mérges voltam rá. Felálltam és nekidőltem a szoba falának. Nem akartam mellette lenni, mikor ilyen. Ő felült az ágyban, úgy válaszolt. - Az teljesen más! A rohadt életbe! – ugrott talpba, kezeit ökölbe szorította. Fogalmam sem volt, hogy mitől volt olyan ideges. Nem is érdekelt, megérdemelte. - Már miért lenne más? Őnagyságának akármit szabad, én meg megmozdulok és máris valami rosszat követtem el ellened? – felhúztam a szemöldökömet. Legszívesebben sírtam volna, de nem akartam előtte még egyszer gyengének látszani. - Mert ... - közben pár lépéssel előttem termett. Egyik kezével megfogta az arcomat és feljebb emelte. És megcsókolt. Először a sokktól nem tudtam mit csinálni, de utána viszonoztam. Kicsit erőszakosan csókolt, de ez gondolom az idegességének volt betudható. A csók közben a szabad kezével megfogta a derekamat, és egy hirtelen mozdulattal magához húzott. Pár perc után zihálva vettem el a számat az övéről, és hátrább léptem, szinte teljesen nekidőltem a falnak. - Mert az enyém vagy. – fejezte be a mondatot, de azt már nem várta meg, hogy reagálhassak rá, mert bevonult a fürdőszobába.