Előétel

22. rész

Mert ugyebár nem mozdulhatok meg ebben a városban úgy, hogy ne ütköznék Brandonba, vagy valami rá utaló jelbe. Kezdtem emiatt eléggé klausztrofóbiásnak érezni magamat, szinte minden út úgy tűnt, hogy hozzá vezet. Heather átjött a buli előtt szokása szerint, és közösen készülődtünk, a helyszínre pedig Jason vitt el minket, akinek meggyőződése volt, hogy Brandon nem lesz ott, így nyugodt szívvel szálltam be a kocsijába. Az egyik évfolyamtársunk házában volt a parti, elég gyönyörű villában lakott, a modern és a klasszikus sajátos keveréke volt, elég szívesen laktam volna ott, ám ahogy beléptünk megváltozott ez a kép, mindenhol széttolt bútorok, üvöltő popzene, és egy iszonyatosan nagy heringparti. Nem viccelek, szinte megmozdulni sem lehetett, valahogy bearaszoltam a nappaliba, ott már szellősebb volt a helyzet, de semmi kedvem nem volt táncolni, így megfogtam egy pohár pezsgőt és a szoba sarka felé vonultam el, onnan néztem az ünneplő tömeget. Majd úgy 5 perccel később a szemem sarkából mozgást vettem észre, ahogy odafordultam láttam meg, hogy Brandon az, ahogy kézen fog egy lányt. Majd nekinyomta a falnak és a lelket is kicsókolta belőle. Nem sokon múlott, hogy az idegességtől, ne törjem össze a poharat a kezemben. De inkább felhajtottam gyorsan a tartalmát, és elindultam az asztal felé egy újabb adagért. Amikor az asztal mellé értem, feltűnt, hogy észrevett Brandon és pár másodpercig keményen a szemembe nézett, azonnal abba is hagyta a csókot. Én gúnyosan rámosolyogtam, megemeltem felé egy kicsit a poharamat, majd annak is egy mozdulattal legurítottam a tartalmát a torkomon. Meg a következőt. És a következőt. Fél órával később úgy gondoltam, hogy tökéletes ötlet az, ha felállok az asztalra és elkezdek táncolni, ehhez még melltartóra is vetkőztem, fogalmam sincs, hogy mit gondoltam, csak el akartam engedni magamat, elegem volt a korlátokból. Egy idő után odajött egy srác, elkezdett simogatni a derekam környékén, én pedig lehajoltam hozzá és megcsókoltam, majd lemásztam az asztalról és folytattuk a csókcsatát – egyébként nem volt rossz – aztán elkezdtem húzni egy hálószoba felé, ő vette a lapot, így vígan követett. Amint becsukódott mögöttünk a hálószoba ajtaja, már el is kezdte kigombolni a farmeremet, magáról pedig levette a pólóját. Egyébként egész jól nézett ki, szintén magas volt, mint Brandon, a felsőteste kidolgozott volt, arcra pedig simán modellkedhetett is volna, az a fajta volt, aki az iskolákban a focicsapat kapitánya, akiért minden cicababa odavan, de nem azon a különleges módon volt helyes, mint Brandon. Őt körülvette egy sötét és titokzatos aura, ő pedig egyszerűen csak A macsó volt. Nos, miután ott álltam előtte fehérneműben, hátralépett, szemeivel gyorsan felmérte, hogy mivel is van dolga, majd pedig közelebb lépett, átkarolta két kezével derekamat és lényegében az ágyra dobott, amit egyáltalán nem bántam. Le akartam vele feküdni, és utána oda akartam menni Brandonhoz és ezt az arcába dörgölni, nem akartam többet szűz lenni, nem akartam egyedül lenni, elegem volt belőle, hogy mindig egyedül vagyok. De természetesen a sors – vagyis inkább egy srác – ezt a tervemet is máshogy tervezte. Hirtelen egy robbanást hallottam, ami az ajtó felől jött, egyből odakaptam a fejemet, és ott állt Brandon az ajtóban, az ajtó pedig öhm, eléggé renoválásra szorult, ahogy berúgta. Hihetetlen dühöt láttam a szemében, először rám nézett, tartotta pár másodpercig a szemkontaktust, majd utána odaugrott az új kis barátomhoz, és egy mozdulattal felkente a falra.- Mit csináltál vele? – lényegében fröcsögte a szavakat. - Még semmit, megfektettem volna, ha nem jössz. – vigyorogta vissza a srác. Erre akkorát behúzott Brandon neki, hogy hátrahanyatlott a feje és elkezdett vérezni az orra. Ezután elengedte és felém fordult. - Öltözz, megyünk. - Hová? Most mi van? – nem válaszolt, csak odadobta a ruháimat, amiket azonnal felvettem, így, hogy ennyire dühös volt rám, még meztelenebbnek éreztem magamat, mint amilyen alapból is voltam. Elkezdtem követni, a motorjához mentünk ki, a kezembe nyomta a második bukósisakot, és felült a motorra. Tudtam, hogy bunkó volt, és hogy megbántott, de még mindig nem tudtam neki ellenállni, illetve tisztában voltam vele, hogy nem lenne képes engem bántani. Ki akartam használni minden vele tölthető másodpercet, így felültem mögé. Átöleltem, és amint megéreztem az ismerős illatát, egyből megnyugodtam. Hozzájuk mentünk. Beléptünk a lakásába és azonnal ököllel rávágott a falra. - Elmondanád, hogy mégis min ügyködtél? - Le akartam feküdni egy sráccal, körülbelül naponta szexelsz, szerintem tudod, hogy mi szokott történni ilyenkor. – Hülye kérdésre hülye válasz.- Nem erre értettem. Hanem, hogy miért kell engem felhúzni, és ilyeneket előttem intézned, ez az amit nem tudok felfogni.- Egész véletlenül nem úgy volt, hogy nem érzel irántam semmit?- Ennyire nem veszel észre semmit? Miattad csináltam. – Itt elhalkult a hangja, olyan érzésem volt, hogy mindjárt sírni fog. Lágyan végigsimított a combomon. – Ezek miatt csináltam. Miattam bántottad magadat, ezt soha többé nem engedhetem meg, sokkal jobb lesz neked nélkülem. Mindent összezavarok, nincs neked szükséged az én komplikált életemre.Tudtam, hogy ez volt a baja. De miért kell ezt önmagában eldöntenie, hogy nekem mi a jó? Nem tudtam rá haragudni, olyan aranyos volt, és jót akart, látszott viszont, hogy köze sincs a kapcsolatokhoz. - Semmire nincs annyira szükségem, mint a te komplikált életedre. – mosolyodtam el. Végre visszanézett rám, és láttam, hogy megcsillant a szeme. Közelebb lépett hozzám, gyengéden a kezei közé fogta az arcomat, és olyan lágyan, ahogy csak tudott megcsókolt. Szerelemmel.