Előétel

19. rész

Délután kettőig aludtam, szerintem anyu már azt hitte, hogy sosem kelek fel többet. Heather megígérte, hogy átjön négyre, segít valami értelmes kinézetet varázsolni rám, hiszen étterembe nem farmerban szokás menni. Végül a választás a még Heathertől kapott fekete koktélruhára esett, ami még most is úgy nézett ki, mintha rám öntötték volna. Utána leültem és teljesen rábíztam magamat, én a sminkeléshez egyáltalán nem értek, viszont csak akkor engedte, hogy megnézzem magamat, amikor már készen voltam. Amikor megpillantottam magamat a tükörben, nem hittem a szememnek. Kinézetre legalább öt évet öregedtem, felnőttes voltam és elegáns. A hajam át volt fésülve a bal oldalamra, ott pedig enyhén göndören hullott alá. Amikor megérintettem, önkéntelenül is Brandon tegnapi mondata jutott eszembe, amitől egyből elpirultam. A szemeimet füstösen festette ki, a számra pedig enyhe szájfényt tett. Kész voltam, viszont még volt fél órám hátra nyolcig. Addig leültünk a kanapéra filmet nézni. Pár perccel később kijött anyu a szobájából, és csak azt vettem észre, hogy ott termett előttem és megölelt.- Nekem van a leggyönyörűbb kislányom az egész világon. – zokogott bele a nyakamba. Összeszorult a szívem. Tényleg ennyire vágyott rá, hogy végre nőiesnek lásson? Elhatároztam, hogy ezentúl próbálok legalább otthon kicsit jobban a lánya lenni egy harmadik fiú helyett. – Nyugi, anyu. Nem is igazán az én stílusom. – húztam a számat.- Mi az, hogy nem a te stílusod? Attól mert szoknya, attól még nem zárhatod ki. Olyan, mintha neked készült volna. És ma megismerem azt is, aki miatt így kicsípted magadat? Nagyon fontos lehet neked, ha még erre is rá tudott venni. – kacsintott rám, és csípte meg egy kicsit a kezemet. Nekem pedig csak akkor esett le, hogy tényleg be kell őket mutatnom egymásnak. Jézusom! Nem igazán volt időm ezen gondolkodni, mert csengettek, én pedig egyből felpattantam és az ajtóhoz siettem. Vettem egy mély levegőt, mielőtt kinyitottam volna az ajtót. Remélem tetszeni fogok neki! Egyáltalán nem voltam felkészülve a látványra, ami fogadott. A haja művészien kócos volt, mint mindig, a szemei izzottak, szája félmosolyra húzódott. Egy szürke öltöny volt rajta, ami alatt is látszott, hogy feszülnek az izmai, bármilyen stílus jól állt neki. A szemeivel tetőtől talpig felmért, én pedig úgy éreztem magamat, mintha meztelen lennék, lehajtottam a fejemet.- Szia... remélem nem baj, hogy kicsit előbb jöttem. Igazán... jól nézel ki. – Ekkor csak annyit érzékeltem, hogy valaki mellém futott. Oldalra pillantottam, anyu volt az, láttam rajta, hogy meglepődött, milyen jól is néz ki Brandon.- Szia! Te vagy Brandon, ugye? Szóval miattad éjszakázik többet házon kívül, mint itthon. – nevetett, de tudtam, hogy egy kicsit bántja, hogy ilyen keveset lát. – Nyugi, csak viccelek! Vigyázz rá, rendben? – Gyorsan egy puszit nyomott a homlokomra, majd elköszönt és szinte kitolt minket az ajtón. Akartam neki szólni, hogy Heather még bent maradt, de volt egy olyan érzésem, hogy ketten nagyon jól ellesznek.- Mehetünk? – kérdezte Brandon kedvesen. Bólintottam. Már épp azon gondolkodtam, hogy ebben a szoknyában mégis hogyan ülök fel a motorra, de a ház előtt egy kocsi állt, méghozzá a modernebb fajtából.- Ezt meg mégis honnét szerezted? – hüledeztem.- Maradjon az én titkom. Megvannak a módszereim. – rám kacsintott.- Rendben, ahogy akarod. – sóhajtottam. Kíváncsi voltam, hogy hová megyünk, de ezt az út közben nem igazán akarta elárulni. Végül egy nekem teljesen ismeretlen, de hangulatosnak tűnő hely előtt álltunk meg. Amikor bementünk az épületbe, azt hittem, hogy az ottani asztalok közül lesz az egyik a miénk, már el is kezdtem kinézni, hogy hová kellene ülnünk, amikor továbbvezetett. Egy tágas, krémszínű terembe vezetett, ahol a függönyök el voltak húzva, így a gyönyörű csillár és a pár gyertya világított csak. Miután rendeltünk italt és kiment a pincér, egyből rákérdeztem.- Hogyan kerültünk egy VIP-terembe? Előbb a kocsi, most meg ez... Ugye nem vagy titokban valami maffiafőnök gyereke?- Nem, dehogyis. – nevetett fel. – Ha tényleg tudni akarod, akkor a kocsi Jasoné, elég sokáig tartott rávennem, hogy adja kölcsön. Úgy vigyáz rá, mint a szeme fényére. A főszakácsot pedig ismerem itt, a mi sulinkba járt, és tartozott egy szívességgel.- Aham, értem. – hogy nekem nincsenek luxuséttermekben dolgozó ismerőseim, akik pont jönnek nekem egy szívességgel... Rendeltünk, és végig beszélgettünk, főleg filmekről, amikor eszembe jutott valami.- És a pisztoly? Azt is valami szívességből szerezted? – Annyira meglepte a kérdésem, hogy majdnem félrenyelt. Miután jobban lett, megköszörülte a torkát. – Nem, egyáltalán nem. Az...egy hosszú sztori. Majd elmesélem. De ne aggódj, semmi olyan, mint amire gondolnál.- Persze. Nem akartam erőltetni, csak ez most így eszembe jutott. Bocsi. – Megnyugtatott, hogy nem bántottam meg vagy ilyesmi, szóval tudtuk folytatni a vacsorát. Amikor végeztünk, visszamentünk a kocsihoz. - Azon gondolkodom, hogy milyen nehéz lehet egy ilyet vezetni. Egyszer kisebb koromban még valaki mutatta, hogyan kell, de akkor is elbénáztam az egészet.- Figyelj, nincs kedved megpróbálni kicsit? Arrébb megyek valahová, ahol nincs akkora forgalom. Szívesen segítek neked.Két órával és hat szívrohammal később hazaérkeztünk. Az évek folyamán sem lett jobb a készségem az autók terén, de jól éreztük magunkat, és egész délután mosolygott vagy nevetett. Ilyennek szerettem: önfeledtnek és vidámnak. Mikor megálltunk a lakásunk ajtaja előtt szinte éreztem a vibrálást kettőnk között, alig bírtam rávenni magamat, hogy ránézzek. Tudtam, hogy ha megtenném, akkor ott helyben elolvadnék, de ezt megoldotta azzal, hogy az állam alá nyúlt és gyöngéden megemelte azt. A szeme sötéten izzott és sokáig csak nézett rám, feltérképezve arcom minden egyes részletét. Örültem neki, mert nekem is volt időm viszonozni ezt. Egyszer sem volt még lehetőségem ilyen behatóan és ilyen közelről megfigyelni. Tökéletes volt. És az, hogy borostás volt, csak javított az összképen.- Szeretnélek megcsókolni... mindennél jobban. – suttogta. Végigsimított a mutatóujjával az ajkamon, az érintésétől majdnem felnyögtem. Még mindig mereven figyelt, majd hirtelen felém hajolt és az ujja helyett már a száját éreztem az enyémen. Követelőző volt, de egyben szenvedélyes és gyöngéd. A tökéletes csók. A nyaka köré kulcsoltam a kezemet és belemarkoltam abba az imádnivaló hajába, ő pedig a derekamat ragadta meg.- El sem tudod képzelni, hogy mennyire vonzó vagy...- mormogta a fülembe. – De most szerintem jobb lesz, ha elmegyek. – Szomorúságot hallottam ki a hangjából. Nem akartam, hogy elmenjen. Vele akartam lenni, kerüljön bármibe. Még jobban magamhoz szorítottam és én is a fülébe suttogtam. – Maradj, kérlek. Szeretném, ha velem aludnál.Meglepődött, de tudtam, hogy marad.