Előétel

2. rész

Amíg ezeken gondolkodtam észre sem vettem, hogy már haza is értem. Beköszöntem az öcsémékhez, főztem nekik egy kis levest aztán le is feküdtem aludni. Egész éjjel forgolódtam, alig bírtam lehunyni a szemem. Senkit nem ismerek errefelé, és nem vagyok az a kimondottan könnyen barátkozós típus. De aztán eljött a reggel és fel kellett kelnem .Gyomorgörccsel mentem zuhanyozni , a meleg víz sem segített, pedig máskor szokott. Bementem az öcséim szobáiba, megnézni, hogy minden rendben van-e velük. Az idősebb (9 éves ) Dominic úgy nézett ki mint egy angyal. Szőke göndör haja volt, a korához képest kisebb volt, apám mégis verte állandóan, hála Istennek már kezdtek elmúlni a sebei. Csak később fog majd suliba menni, előtte pszichológushoz fog járni, hogy megnézze be tud-e illeszkedni rendesen a környezetébe, illetve, hogy sikerül-e fokozatosan kihevernie a gyerekkorát. Elmosolyodtam, olyan aranyosan aludt, és annyira szerettem. Valószínűleg ezt érezhetik az anyák is, bár nálunk szinte én is az anyjuknak számítok. Bementem Brianhez is , ő most lett 4 éves, barna egyenes haja van mint nekem, és teljesen átlagos fiú ameddig ki nem nyitja a száját. Két okból is, úgy tud mosolyogni, hogy még a falak is megolvadnak. Azonkívül pedig be nem áll a szája, ha egyszer elkezd beszélni. De szerintem ez minden kisfiúra igaz, Dominic is állandóan kérdezgetett, és magyarázott. Dom már elég nagy hozzá, hogy tudjon vigyázni Brianre, ha nem így lenne, nem is tudom mi lenne velünk. Anya semmiképp nem tudna itthon maradni, mert ő kora reggeltől este 9-ig dolgozik. Az új napirendünk nagyjából úgy szólt, hogy reggelente elkíséri Anyu Briant az oviba , ami pont itt van a sarkon, azután ő hazamegy olyan 2 körül, én pedig 3 óra felé már haza is érek, így csak egy órát kell vigyáznia rá Domnak. Ameddig nem érünk haza,addig ő egyedül van otthon, de tudja, hogy mihez nem szabad nyúlnia, és mi az amit szabad csinálnia. De eszembe jutott ez az új sulis verseny. Hogy fogom mellette megoldani, hogy figyeljek a srácokra? Ránéztem az órára, és már így is késésben voltam, szóval gyorsan felkaptam a táskámat és elindultam a suli felé. Csak add hogy odataláljak!-könyörögtem. Tegnap Anyu hozott el kocsival, megvolt persze , hogy melyik buszra mikor kell felszállnom, de hajlamos vagyok eltévedni. Lefutottam a lépcsőn, és épp kiléptem az emeletes házból amibe költöztünk, amikor valaki majdnem nekem jött egy motorral.- Héé! Nem tudsz figyelni,seggfej?- kiabáltam rá,amikor megállt,levette a bukóját,és azt hittem ,hogy menten elájulok. A srác körülbelül két méter magas lehetett,úgy kellett rá felnéznem a 165 centis 'magas'ságommal. Barna egyenes – talán még vasalta is – haja volt. És olyan gyönyörű kék szeme,hogy az ember nem bírta levenni róla a tekintetét.A hangja viszont egyáltalán nem illett hozzá,nem volt túlságosan mély,mint ahogy kellett volna,hanem bársonyos volt.Esküszöm,ha a hangja medence lett volna,naphosszat benne fürdőztem volna,olyan kellemes volt.-Bocs.Tényleg. Nem figyeltem,mindjárt elkések a suliból,pedig még csak első nap,és amúgy sem kedvel túlságosan a diri. – Megállt ,és fürkészően nézett,én meg azon paráztam,hogy nem ragadt-e oda valami az arcomra. Elpirultam és a cipőmet tanulmányoztam inkább.-Semmi baj,de legközelebb azért ne akarj kórházba küldeni.-nagy nehezen kinyökögtem egy választ a bocsánatkérésére.-Most költöztél ide ugye? – Ezt meg honnét tudja??-Igen,körülbelül két hete.Miért kérdezed?-Csak mert itt lakok az egyik emeletesben,és errefelé még nem láttalak.Meg nemrég láttam is költöztető autót. –Elmosolyodott.Csak én maradtam le egy viccről?-Ja,értem...Na de én most megyek is,szerintem hála neked én is elkéstem.-Én is elmosolyodtam,majd elindultam. Beindította a motort és azt hittem ,hogy elment.de mellém hajtott,halálra ijesztett,egy kicsit fel is sikoltottam.-Először elütsz,most meg a szívrohamot hozod rám.Mi van? –Lehet,hogy kicsit gúnyosabb voltam a kelleténél de nem érdekelt.Tényleg el fogok késni,még ha emiatt a szexisten miatt is kések,akkor is mérges voltam rá.- Nem mutatkoztál be,illetlenség tudtad? – most már nem csak mosolygott ,hanem nevetett.Olyan cuki!-Miranda. Szervusz! – nagyjából olyan hangosan trappolhattam ,ahogy újra elindultam,mint egy elefánt,de nem érdekelt,csak oda akartam érni a suliba.Megint motorzúgást hallottam,és megint mellettem állt meg.-Brandon. Nem vártad meg amit mondani akartam.Gondoltam felajánlom,hogy elviszlek,de erre megint elcsörtettél. – Megnéztem az órát,és körülbelül 10 percem volt odaérni,szóval úgy döntöttem,hogy miért is ne.Motornál a hátsó ülőnek át kell ölelnie,a vezetőt ,szóval duplán jól járok.-Bocsi.Akkor vihetsz is.-Nagyon hálás természet vagy,tudtad?-még egyszer rám villantotta a fogsorát aztán mutatta,hogy szálljak fel mögé.Életemben nem utaztam még motoron,és igazából nem sisak nélkül akartam elkezdeni,de nem érdekelt túlságosan.Átöleltem a derekát és megéreztem a fűszeres illatát. Azt hittem,elájulok.Olyan érzés töltött el,mintha hazaértem volna,pedig még nagyjából 5 perce sem ismerem ezt a srácot.Mondtam,hogy melyik sulihoz vigyen és elindult és úgy száguldozott,hogy a hányinger kerülgetett végig.De legalább időben beértem. Leszálltam a motorról,azt hittem hajt tovább,de legnagyobb döbbenetemre leparkolt és ő is jött befelé.-Innét már betalálok. –Most hozott el a sulimig,erre megint gúnyolódok vele.Gratulálok Mir!- Igen,azt gondoltam,de ha megengeded,én is ebbe a suliba járok. –Nevetett kicsit,elköszönt aztán ment egy fiúcsapathoz.Gondoltam a barátai. Láttam,hogy nézegettek felém,valószínűleg kérdezgethették,hogy ki a franc vagyok,de ahogy néztem,hamar lerendezte ezt a témát.Kicsit rosszul esett,hogy nem beszélt rólam. Nem vagy a barátnője,hogy ódákat zengjen rólad! –emlékeztettem magamat,és inkább elindultam a főbejárat felé.