Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Tinibuborék

~Jungkook szemszöge~

- Jimin, én nagyon örülnék, ha kivernéd a kicsi kezeddel a nagy farkam, de csak akkor csináld, ha tényleg akarod - mondom kedvesen, bár odabent erősen tombol bennem a vágy. Legszívesebben leütném magam, amiért nem mentem bele azonnal, de még véletlenül se akarom kényszeríteni semmire. Ha most mégis visszatáncol, azt jó sokáig bánni fogom... de ha nem teljesen biztos benne és csak azért ajánlotta fel, mert sose tud önző lenni, akkor jobb, ha még nem csinál a farkammal semmit.

Pár másodperc idegőrlő csend után válaszol:

- Akarom.

Halk, de hozzá képest határozott hangon mondta, így izgatottan odasétálok az ágyhoz és leülök mellé. Érzem, hogy feszült, mert még nem csinálta senkinek, csak talán egyszer-kétszer magának. Valahogy izgat, hogy ilyen kis tapasztalatlan és én ronthatom el őt.

Mivel zavarában nem csinál semmit, finoman megfogom a kezeit és az ágyékomhoz húzom őket, miközben az ujjaimmal lágyan simogatom kézfejének bőrét, hogy el ne ijesszem a pöcsömtől. Hallom, hogy nehezebben vesz levegőt, amikor keze a nadrágon keresztül hozzáér kemény farkamhoz és ettől csak még izgatottabbá válok, mintha átragadna rám a hangulata. Elengedem a kezét, gondolván, hogy innen már tudja, mit kellene tenni, de erre szégyenlősen elhúzza praclijait az ágyékomtól. Szívesen megvárnám, amíg rájön, hogy elő kell vennie az anakondám, de sajnos eléggé szorít az idő, úgyhogy kénytelen vagyok szóban javaslatot tenni:

- Elő kéne venned, hogy ki tudd verni nekem.

- Oh... - nyög fel idegesen - O-oké...

Akaratlanul is megforgatom a szemem, bár valahol tetszik, hogy ilyen kis ügyetlen. Az is lehet, hogy csak fél a farkamtól, hiszen ezzel erőszakoltam meg szegényt és nem éppen egy kicsi emberi pöcsikéről van szó.

Nyel egy nagyot, majd remegő kezekkel odanyúl, ahol az ágyékomat sejti a sötétben. Nagyon édesen koncentrálva kotorászik és minden eltelt másodperccel egyre jobban forr a vérem. Mindjárt megspórolom neki a slicc lehúzását, mert szétszakítom a nadrágomat a duzzadó péniszemmel...

- Felkapcsoljam a lámpát? - kérdezem megpróbálva leplezni a hangomban a türelmetlenségem.

- Öhm... - nyögi félős hangon, majd megköszörüli a torkát, persze addig is abbahagyja a farkamnál lévő kotorászást - N-nem kell...

- Esetleg a kislámpát akkor - jelentem ki kérdezés helyett, hátha úgy könnyebben belemegy, mivel nem érdekem rejtegetni előle ezt a bazi nagy hímvesszőt; hadd álmodjon csak ezzel valami szépet.

- Ühüm - hümmög beleegyezően, mire felpattanok és megkeresem a távolabbi kislámpa kapcsolóját és megnyomom a gombot, így már kellemes félhomály van a szobában és látni fog valamit ő is.

- Így jó lesz? - kérdezem, miközben visszamászom mellé, közben észreveszem, hogy a nadrágomon lévő hatalmas dudorra téved a tekintete és erősen elvörösödik tőle. Imádom ezeket a reakciókat!

- I-igen - dadogja lesütve a szemét, megpróbálva nem engedni a nadrágomban lévő szirén hívogató szavának és nem a dudort bámulni - D-de... Jungkook, én na-nagyon... ideges vagyok.

Finoman átölelem és megpróbálom nem felnyársalni a kitüremkedő merevedésemmel, hogy megnyugtassam:

- Nem kell megtenned, Jimin.

Gondolatban akkora pofont baszok le magamnak, amitől visszaváltozom emberré és belehalok az ütésbe. Ha most nem veri ki nekem, abba beleőrülök!