Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Szerelmes kangörcs

Köszi, hogy megvártátok a részt! ❤️

Hozzám képest csak visszafogott szexuális tartalom várható a részben, de kiskorúaknak persze ez sem ajánlott.

Jó olvasást 💜

~Jungkook szemszöge~

Amikor sikerül kipihennem a színészkedést, felébredek és lehetőségem nyílik kiélvezni, hogy Jimin a karjaim közt fekszik. Alig hallhatóan szuszog és mivel a sötétben is látok, megcsodálhatom gyönyörű arcát is, amitől furcsán érzem magam. Mondjuk ki: rámjött a szerelmes kangörcs.

Ennek ellenére tovább nézem enyhén elnyílt, dús ajkait és képtelen vagyok nem arról ábrándozni, hogy megint megdugom a száját, mint azon a szép, de túlságosan is távoli napon. Másodpercek alatt duzzad óriásira a faszom, de azt hiszem, Jimin nem kultiválná, ha azzal ébreszteném, hogy belelógatom a szájába, úgyhogy mást kell kitalálnom.

Már az is jó lenne, ha én kényeztethetném egy kicsit, de hát még haragszik, így nem biztos, hogy engedné... és igen, megfogadtam magamban, hogy nem fogom sokszor befolyásolni, de ez most vészhelyzet, úgyhogy bele kell nyúlnom egy kicsit az álmába. Erősen koncentrálok, hogy lássam, miről álmodik és eltart egy ideig, de a cél érdekében bármit megteszek.

Egy napsütötte tisztást látok, tele gyerekekkel. A fák rejtekében tovább megyek, hogy jobban lássam őket és kis idő után feltűnik, hogy egy gyerek egyedül ül a fűben és a többieknek hátatfordítva molyol. Elindulok felé, mert úgy érzem, Jimin lesz az, de előttem ér oda hozzá három másik kölyök és megállnak előtte karba font kézzel. Pár lépésre vagyok csak tőlük, mikor meghallom, amit a középső mond:

- Nézz fel a királyra, paraszt!

Ez elég béna beszólás volt, mégis a két csatlósa nevetni kezd, amíg Elvis elégedetten vigyorog. Szegény Jimin nem mer rájuk nézni, így a középső fiú durván belemar a hajába, majd megrántja a fejét, én pedig elérkezettnek látom az időt a közbeavatkozásra. Fogok egy nagyobbacska követ és fejbedobom a kis görcsöt, amitől az felüvölt és a vérző sebére teszi a kezét. Direkt úgy irányítom az álmot, hogy látható legyek, így meglát a három kis pöcs és ijedten elmenekülnek, Jimin pedig csodálkozva néz fel rám. Olyan édes kisfiú volt! Bár nem tudom, hogy fogom felizgatni álmában, ha még gyerek... nem vagyok pedofil még akkor se, ha róla van szó.

- Jungkook? - szólít meg csodálkozva, én pedig bólintok és a kezemet nyújtom neki, hogy felsegítsem. Elmosolyodik és megfogja a kezem, majd feláll, így elsétálunk a többiek közeléből. Ekkor újra bevetem az erőmet: minden lépésnél egyre idősebbé és nagyobbá változtatom Jimint, míg végül akkora nem lesz, mint amekkora a valóságban. Persze még így is pici. De így szeretem.

Igen, egy elpuhult démon vagyok... Olyan, mintha Jimin miatt lassan visszaváltoznék emberré. De annyira jól érzem magam, ha vele lehetek, hogy nem bánom.

Besétálunk egy kastélyba, ami kong az ürességtől, hogy ne zavarhassanak meg. Mindent én irányítok, Jiminnek pedig fel se tűnik, hogy belenyúltam az álmába. Észre sem veszi, hogy pár perc alatt mennyit öregedett és valószínűleg azt sem sejti, mit tervezek vele.

Felsétálunk a csigalépcsőn, majd beérünk egy hálószobába, ahová egy bazi nagy ágyat teremtek a képzeletemmel. Becsukódik az ajtó mögöttünk, Jimin pedig csodálkozva néz rám, majd az ágyra, aztán megint rám és elpirul. Idegesen nyel egyet, majd elnyitja ajkait, amikor megsimítom az arcát. Olyan lágyan érintem, ahogy csak tudom. Lassan, óvatosan hajolok felé és nem befolyásolom, de nem hajol el, így találkoznak ajkaink. Alig bírom visszafogni magam, annyira izgató hatással van rám a közelsége. Érzem a puha bőrét, forró lélegzetét, nedves ajkait és majdnem olyan, mintha a valóságban lennénk. Mégis jobb érzés lenne, ha valóban megtörténne, ezért gyorsan felizgatom egy kicsit, hogy nehezebben mondjon nemet a jóra, amikor felébred...