Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Világtalan parasztok

Uncsi rész lett, de fogadjátok szeretettel xd

~Jungkook szemszöge~

Amikor felébredek, kora hajnal van és érzem, hogy Jimin még alszik. Teljesen hiábavaló volt idelent, a kanapén aludnom, mert ugyan kicsit élénkek voltak az álmaim, de mind ártalmatlan volt. Mindegy, legalább biztosra mentünk. Az az eset nem ismétlődhet meg!

Benézek a kamrába, hogy milyen rizsről beszélt Jimin, mert bár én nem vagyok éhes, ő biztos az lesz. Csak pár konzervet látok a rizsen meg a tésztán kívül, de ezekből nem lehet rendes kaját csinálni. Na nem, mintha akkora szakács lennék, de meg fogok próbálkozni a főzéssel Jimin kedvéért. Azután, amit tettem, ez a minimum.

Végül úgy döntök, keresek egy boltot, amíg ő alszik. Ha nem barikádoztam volna el annyira és nem lennék biztos benne, hogy a lakók nem fognak hazajönni, akkor nem hagynám itt egyedül, de így csak nem lesz baj... Mindenesetre indulás előtt az ajtó elé belülről odatolok egy szekrényt, hogy semmiképp se tudjanak bemenni, biztos, ami biztos.

Átsétálok a szekrényen és a bejárati ajtón, majd odakocogok a kocsihoz és beindítom a motort. Remélem, Jimin nem ébred fel és nem hiszi, hogy itt akarom hagyni! Ha nem igényelne sok energiát, akkor inkább futnék, de attól lemerülök és most nem akarok több időt alvásra pazarolni.

Az ösztöneimnek hála elég hamar találok egy boltot. Természetesen még zárva van, de ettől csak nyugodtabban fogok vásárolni, úgyhogy semmi gond. Az újságokat nézem meg először és találok is egyet, ami tele van receptekkel. Igen ám, csakhogy mivel nem eszek mást, csak gumicukrot, nem találkoztam annyira sokféle étellel és még kevesebbet készítettem el, így a legtöbb receptnek már az összetevői között is van olyan, amiről fingom nincs, mi lehet. Amikor pedig találok egyet, aminél az összetevőket ismerem, ott meg a leírásban használnak olyan szavakat, amiket nem ismerek, például "megdinszteljük"... Még egy kurva salátához is turmixgép kell, az meg ha lenne is a nyaralóban, akkor is rohadt hangos és ha felébred Jimin, oda a meglepetésnek. Márpedig én látni akarom az arcán az örömteli meglepettséget.

Sok recept tiszta gusztustalannak tűnik, bár lehet, csak én vagyok ilyen válogatós... de ezek mézes-citromleves-kókuszos hülyeségek rohadt undorítónak tűnnek. Jiminről csak annyit tudok, hogy szereti a rizst meg a tésztát, amik elég egyszerű ételek... valahogy nem nézem ki belőle, hogy szereti a nagyon különleges kajákat, amik egyszerre édesek, savanyúak meg szarízűek.

Hosszas keresgélés után találok egy receptet, amihez bor is kell, amiből éppenséggel láttam egy nagyon jófélét a nyaralóban. Ilyesmit tuti nem evett még az intézetben! Ráadásul a többi összetevőt is ismerem és mindegyik megtalálható a boltban. De azért csinálok egy adag palacsintát is, hátha elbaszom a csirkét. Amerikai palacsintát már sütöttem, igaz, kurva régen, de emlékszem nagyjából, hogy hogyan kell. Mindenképp meg fogom etetni Jimint.

Összeszedek hát mindent, ami kellhet és gyorsan visszahajtok a házhoz.

Lerakom a kétszatyornyi cuccot a konyhába és kis koncentrálás után megérzem, hogy Jimin még alszik, úgyhogy kiteszem a receptet a pultra és elkezdem az előkészületeket.

Sose csináltam ilyen összetett ételt és kicsit ideges vagyok, mégis egész jól megy. A lépések pontosan le vannak írva, így csak annyit kell magamtól kitalálnom, hogy mit jelent, hogy "üvegesre sütjük".

Épp mosolygok magamban, milyen fasza gyerek vagyok, amikor egy óvatlan pillanatban elvágom a kezem a gecibe és összevérezem a pultot. Rohadt jó, mondhatom... Démon vagyok, így pár perc alatt begyógyul a seb, szóval nem az a baj, csak semmi kedvem takarítani. Majd a legvégén feltörlöm.