Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Keserű bosszú

Erőszakos jeleneteket tartalmaz a rész, kiskorúaknak nem ajánlott.
Jó olvasást!❤️

~Jimin szemszöge~

Pár percnyi üvöltés után Yoongi káromkodni kezd. Alig ismerem fel a hangját, annyira nyomorultnak tűnik. Nyomorult, mint amilyen én voltam, amikor ő bántott...

Kiül az arcára az iszonyat és a fájdalom. Talán már befurakodott a gondolat az agyába, hogy innen nincs menekvés. Nem kéne, mégis valahogy sajnálom őt.

Megmaradt szemével gyűlölködve ránk néz és miután köp egyet, undorodó arckifejezéssel szólal meg:

- Nem kellett volna egy ilyen kis buzit megbasznom... Ha nem fogadták volna örökbe Yerit, a kis kurvámat, még bottal se piszkáltalak volna meg.

Kikerekednek a szemeim és elképzelem, hogy közelebb lépek, hogy jobban halljam, amit mond. Nem akarok hinni a fülemnek. Ez csakis hazugság lehet! Vagy annyira hátra húzódtam, hogy félrehallottam...

De Jungkook biztosít afelől, hogy nem így van:

"Nem vagy süket. Tényleg azt mondta, amire gondolsz."

Annyira előrelépek, hogy ismét jobban érzem a testemet. A forróságot, amit Jungkook és a hirtelen jött düh miatt érzek; a gyár kissé dohos, állott levegőjét; az ökölbe szorított kezemet, ahogy a körmeim belenyomódnak a tenyerembe és a véres nyákot, ami Yoongi szemének kitépése után maradt rajtam.

Saját hangomon szólalok meg:

- Mit műveltél vele??

A hangom dühösen cseng, mégis, mivel az enyém, kissé vékony és Yoongi láthatóan a helyzete ellenére jól szórakozik rajta. Elneveti magát és ebben a nevetésben annyi káröröm és gonoszság van, hogy felfordul tőle a gyomrom.

Megtörli az ép szemét, mintha a nevetéstől kicsordult volna a könnye, majd lassan felegyenesedik. Hátralépnék félelmemben, de Jungkook nem hagyja:

"Ne mutasd ki, hogy félsz tőle! Tartjuk a szemkontaktust és nem hátrálunk meg. Ennek a faszfejnek kell félnie, ezt ne feledd!"

Yoongi a szemembe néz, majd egyik kezét vállamra teszi, úgy hajol még közelebb. Szörnyű látványt nyújt a kitépett szemével és azzal a rengeteg vérrel az arcán. A közelsége és az érintése megrémít, így ismét hátrább húzódom és hagyom Jungkook-nak, hogy irányítson.

- Megdugtam párszor a kis kurvát - jelenti ki Yoongi vérfagyasztó hangon, miközben rászorít a vállamra, mintha emlékeztetni akarna, hogy velem is ezt tette - Úgy sikoltozott, hogy végig a késsel a kezemben kellett basznom, mert máshogy nem hitte el, hogy megölöm, ha meghallják. Később bekötöttem a száját, de még úgy is rohadt hangosan tudott vinnyogni...

A szemében semmiféle megbánást nem látni, csakis a tiszta gonoszságot. A hangja hátborzongató, a szavai vérlázítóak. Félelmem ellenére feldühödöm, mert Yeri volt kevés barátaim egyike. Igaz, nem voltunk nagyon közeli barátok, de gyakran beszélgettünk és amíg az intézetben élt, olyan volt nekem, mint egy unokatestvér.

De ami a legrosszabb, hogy ő még csak egy gyerek. Ha belegondolok, hogy ugyanazon ment keresztül, amin én, sőt, többször is...

- Yeri tizenegy éves - keményítem meg a tekintetem, de érzem, hogy a dühtől könnyek gyűlnek a szemembe - Hogy merészeltél hozzá érni?!

- Hááát - veszi le a vállamról kezét, miközben ép szemét a mennyezetre vezeti, mintha gondolkodna - Pont jó helyen volt, mikor kanos lettem. A szülinapján kiszökött a kiscsaj és egyedül ment vissza az intézetbe kissé spiccesen, úgyhogy ott, a bokorban...