Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Nemlétező szív

Soká jött és szar lett, szóval elnézést kérek 😅

~Jimin szemszöge~

- Sikerült... - motyogja maga elé a csaj, én meg csak pislogok párat, majd megdörgölöm a szemem, de nem úgy tűnik, mintha csak képzelném a dolgot. Körbenézek a helyiségben és detektíveket megszégyenítő észjárásommal kikövetkeztetem, hogy a franciaágy arra a tényre utal, miszerint egy hálószobában tartózkodunk. Minden fényt a piros gyertyák adnak, amikkel tele van pakolva az egész helyiség. A padlón lévő, krétával felrajzolt mintát jobban megnézve feltűnik, hogy kísértetiesen hasonlít az én idéző körömre... nem csak egy felfirkált pentagramma, hanem egy egész komoly munka.

Ez a kiscsaj megidézett egy démont... és én voltam olyan balfasz, hogy feljöttem neki.

A felismerés olyan szinten fejbekólint, hogy hirtelen egész szalonképes üzemmódba vált az agyam. A lány feltápászkodik, majd mélyen meghajol és kissé színpadiasan megszólal:

- Üdvözöllek! Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy megjelentél hívásomra.

- Ömm... szia - köszönök vissza, mire összevonja a szemöldökét - Véletlenül jöttem fel...

- A pokolból? - kérdezi csillogó szemekkel, mintha az olyan szupi kis hely lenne telis-tele unikornisokkal meg csillámfaszlámákkal.

- Igen, onnan...

- Én végig tudtam, hogy a pokol, benne az összes démonnal létezik! - jelenti ki diadalittasan, majd végignéz rajtam - Elnézést, hogy ezt mondom, de nem úgy nézel ki, mint a képeken...

- Valószínűleg összekeversz valakivel - világosítom fel arra gondolva, hogy én, mint friss démon még tuti nem lehetek benne egy könyvben sem. Szerintem még Jungkook neve sem ismert idefent, pedig ő már több száz éve nagy hatalmú démon - Jimin vagyok.

- Oh... ilyen névre nem emlékszem - mondja elgondolkodva, majd odalép egy régi könyvhöz és lapozgatni kezdi - Én Kizrukot idéztem meg... nem lehet, hogy ezen a néven is ismert vagy?

- Nem - mondom elindulva közelebb lépve a lányhoz, de hirtelen mintha láthatatlan falba ütköznék. Csodálkozva vonom fel szemöldököm, de aztán rájövök, hogy valószínűleg csak akkor képhetek ki a körből, ha már megegyeztem azzal, aki megidézett. Amit ugye nem kéne... mert vissza kell mennem Jungkookhoz.

- Szóval ez nem te vagy? - kérdezi felém tartva a könyvet kinyitva egy olyan oldalon, amin egy fekete, félig kecske valami van. Majdnem elröhögöm magam.

- Amint látod, nem.

- Hmm... valamit nem jól csináltam? - gondolkodik el a képet nézve.

- Nem lehet név szerint megidézni démonokat... ez nem a szupermarket, ahol bemondod, hogy takarítót kérsz a hetes sorba és akkor ott terem egy takinő, mert mindenhová elérnek a hangosbemondók.

- Hát persze, hogy nem...bocsánat - süti le szemét egy pillanatra.

- Semmi gond - nyugtatom meg, mire ismét felnéz rám, így már nem lóg annyira az arcába a haja. Elég világos a bőre, az arca kissé szögletes, de a vonásai összességében szépek - Szóval aki meghallja a hívást és fel akar jönni, az jön fel. Én még új démon vagyok, ezért véletlenül jöttem...

- Hogyhogy új démon? - csodálkozik el, én viszont csak arra tudok gondolni, hogy ideje lenne visszamennem, nehogy baja essen Annabelle-nek, hiszen ott hagytam egyedül... ráadásul Jungkook is mérges lesz, ha hosszabb időre eltűnök.

- Nemrég változtam át emberből - válaszolok, majd hátrébb lépek, hogy ismét a kör közepén álljak - De most már mennem kell, ne haragudj...