Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Jól áll neki a pokol

Egy örökkévalóságig ölelgetik egymást, mire végre kibontakozik az exem az ölelésből. Mivel én biztosan nem maradok vele... velük! Itt!

- Ezt nem mondtam még el, Jimin... - mondja Jungkook kínos fejjel felém fordulva, mire felháborodva nézek rá - Dejezirah a feleségem... és azok a gyerekek a mi szerelmünk gyümölcsei.

~Továbbra is Jimin szemszöge~

Szemem sarkából látom, ahogy ezen szavak hallatán Dejezirah Jungkook felé fordul, de képtelen vagyok a nő reakcióit figyelni, annyi gondolat kavarog a fejemben. Annyira össze vagyok zavarodva, mint még soha, a mellkasomban pedig piszkosul erős nyomás keletkezik és instant pánikba esem. Egyszerre vagyok szomorú, csalódott és mérhetetlenül ideges, ami lassan dühbe csap át. Hogy merészelte... Hogy merészelte ezt tenni velem?? Minek változtatott át démonná és miért nem hagyott inkább meghalni?? Azért, hogy végignézhessem, ahogy ezzel a nővel hetyeg?? Az egész "kapcsolatunk" egy hatalmas hazugság volt és én neki adtam a szüzességem... Ráadásul rengeteg szörnyűségre rávett és most miatta itt rohadok a pokolban örökre!

Jungkook már nem törődik velem vagy a lelki állapotommal; helyette felkapja Dejeziraht, aki meglepetten sikkant egyet. Leesett állal, földbe gyökerezett lábakkal nézem, ahogy elindul vele és a szemem láttára viszi végig a folyosón, gondolom, hogy bepótolják a kiesett időt és dugjanak egymással. Ha eddig kétségeim lettek volna, most már biztos lehetek benne, hogy tényleg a felesége és őt szereti, nem engem.

Érzem, ahogy az emberi énem összeroskad a súly alatt, ami a vállára nehezedik; de az új énem felülkerekedik és lassan átveszi az irányítást testem felett. A bennem rejlő emberre nem támaszkodhatom, mert Jungkook ezzel a kegyetlen tettével kivonta őt a forgalomból.

Mire egy másik helyiségbe érve kikerülnek látószögemből, teljesen feltölt a természetfeletti erő, ami mérhetetlen dühömből táplálkozik. Érzem a szikrákat, ahogy pattognak körülöttem és feltámad a szél, mint mikor megidéztem Jungkookot. Valahol belül meglepődöm az erő intenzitásán, ami átjár, de végül a haragom minden más érzelmet a szőnyeg alá söpör.

Jungkook mosolyogva felém sétál félmeztelenül és kigombolt nadrággal, amivel még jobban felkorbácsolja haragom, hiszen valószínűleg már elkezdték az előjátékot, csak elfelejtett valamit. Már képtelen vagyok irányítani magam és az exem mosolya hamar leolvad az arcáról, amikor olyan földrengést generálok, amitől ő maga is elesik. Érzem, ahogy megtelik könnyel a szemem, miközben dühösen nézem ledöbbent arcát. A padlódeszka a talpamtól kiindulva minden irányban csíkokban hasad fel egész a falig, ahol hatalmas repedések keletkeznek, miközben a szikrák folyamatosan pattognak a levegőben és még jobban felforrósítják azt. Jungkook szóra nyitja ajkait, de olyan szél keletkezik erőmnek hála, hogy esélye sincs tovább hazudozni vagy még egyszer megalázni engem. Megölöm, amiért tönkretette az életem... aztán magamat is megölöm, ha meg tudom. Legszívesebben az egész poklot elpusztítanám benne az összes semmirekellő, szemét, rohadék hazug démonnal együtt.

Felemelem a kezem és elképzelem, hogy agyonüti az áram, de még mielőtt elérné az erőm, pajzsot von maga köré és kétségbeesett üzenetet küld telepatikusan:

"Csak vicceltem!!! Nincs feleségem, se gyerekeim, Jimin!!"

Úgy meglepődöm, hogy alábbhagy a földrengés és a szél is, Jungkook pedig kihasználja az alkalmat és az erejével magához von. Tágra nyílik a szemem, amikor egy pillanat alatt közvetlen közelében termek, ő pedig arcomat kezei közé veszi és magyarázni kezd:

- Nincs semmiféle családom, esküszöm! Csak azért csináltam, mert halottnak tettetted magad... Tudom, szar ötlet volt. Sajnálom.

Még mindig le vagyok döbbenve, de aztán meglátom Dejezirah-t, ahogy megáll a közelünkben és érdeklődve néz, így magamhoz térek és mérgesen szólok Jungkookhoz: