Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Hiába fáj, ha élvezed

Az előző rész régen volt, ezért az előzmények röviden: Jimint megfertőzte rákkal egy gonosz démon, ezért Jungkook levitte a pokolba és átváltoztatta kedvesét, hogy megmentse az életét, ami sikerült is. Jimin meg rögtön ingerelni kezdte az új, kivart, kicsivel izmosabb testével Kuksikát, aki viszont gay panic üzemmódba kapcsolt.

Köszi, hogy megvártátok ezt a részt! Kicsit hosszú lett, de jó olvasást!

~Jimin szemszöge~

- Itt... akarod csinálni? - néz rám zavarodottan Jungkook, tőle nem megszokott bizonytalansággal a hangjában. Már egészen biztos, hogy nekem kell majd rávetnem magam, ha akarok valamit... ami momentán cseppet sincs ellenemre.

- Akár itt is - vigyorgok rá törvénytelenül, majd közelebb is hajolok hozzá, hogy felfaljam az ajkait, de mielőtt még megcsókolhatnám, rátapasztja a számra a kezét:

- Majd ha hazaértünk! Nem hiszem, hogy túl romantikus lenne itt, a kiokádott véres rák között...

Elhúzom a számat, majd körbenézek és annak ellenére, hogy sötét van, elég jól látok, így megállapítom, hogy igaza van. Tényleg nem a legjobb hely az új testem szüzességének elveszítésére. Ráadásul nem mutatom ugyan, de fájdalmaim vannak.

Viszont valami furcsa érzés társul a fájdalom mellé... amint megmozdulok és belém hasít, mintha... jó érzés lenne. Eléggé össze vagyok zavarodva, mert egyszerre rossz és valami különös mód jó is.

- Rendben, Rómeó; akkor menjünk fel hozzád. De nem ígérem, hogy túl sok romantika lesz benne... - paskolom meg széles vállát, majd rátámaszkodva felállok és lenézek rá. Ekkor tűnik fel, hogy magasabbnak és izmosabbnak nézek ki. Röviden szemügyre veszem a frissen keletkezett mintákat is a bőrömön, de úgy döntök, majd jobb fényviszonyoknál nézem meg jobban.

- Hogy értsem ezt? - kérdezi lassan feltápászkodva, mintha ő lett volna megkínozva, nem én - Már nem akarsz szeretkezni velem?

Hallgatózom pár másodpercig, mire leesik, hogy valószínűleg levédte a gondolatait előlem, mert már nem hallom őket. Mindegy, majd idővel megtanulok így is olvasni a fejében, mert jó buli.

- Én most egy durva dugást kívánok - jelentem ki a szemébe nézve egész közelről. Talán magasabb és izmosabb lettem, de még így is jóval kisebb vagyok nála... Remélem, a farkam többet nőtt.

- Szerintem jobb lenne, ha pár napot pihennél, mielőtt durvulunk - mondja aggódva, miközben szeretetteljesen megsimogatja az arcomat olyan óvatosan, mintha attól félne, összetörök - Nehogy bajod essen, Kedvesem. Túl fontos vagy nekem ahhoz, hogy hagyjam, hogy megerőltesd magad ilyen állapotban.

Pár másodpercig némán nézem, ahogy ellágyult tekintettel veszi szemügyre arcom minden négyzetcentiméterét és nem értem a dühöt, ami keletkezik bennem. Semmi okom kiakadni, mégis... olyan idegesség kerít hatalmába, hogy fel tudnék robbanni. Idegesít ez a buzis tekintet. Idegesít ez a lágy érintés. Idegesítenek ezek az elpuhult, gusztustalanul nyálas szavak és az egész rózsaszín köd, ami körbelengi őt. Még soha semmi nem irritált ennyire.

Bántani akarom... és azt akarom, hogy ő is kemény kézzel bánjon velem. Nem kell ez az undorító, nyáltól ragadó maszlag. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni.

- Milyen állapotban?! - rivallok rá agresszívan, mire döbbenten néz rám és valahol tudom, hogy őrültség így éreznem, mégsem vagyok képes kontrollálni magam - Nem vagyok terhes, te elpuhult barom!

A keze abbahagyja arcom simogatását döbbenetében, de nem húzza el azt, így megragadom és erősen megszorítom, mire megroppan valamije. Egy pillanatra elcsodálkozom, vagyis inkább a régi énem csodálkozik el, így abbahagyom keze szorongatását. Nem mutatja fájdalom jelét, de elhúzza a kezét, én pedig veszek egy mély levegőt, de nem múlik az idegességem. A mellkasomban érzem a fojtogató forróságot, ami mintha tovább terjedne a torkom felé és ellepi az agyamat is. Nagyon nehéz épeszűen gondolkodnom... és lenyugodni lehetetlennek tűnik, hiába próbál visszatartani a bennem maradt emberi énem foszlánya.