Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Van kérdés?

~Jimin szemszöge~

„Érzem, hogy már nem bírom sokáig, így az utolsó erőmmel levágom a dög fejét, majd egyszerűen összeesem.

Tudtam, hogy így ér véget. Ennyi lyukkal a testemben nem fogom túlélni... mégse kapaszkodom az életbe kétségbeesetten. Igazából olyan békés minden, hogy szinte már gyönyörűnek mondanám.

Megkönnyebbültem. Végre távozott belőlem az a gigantikus erő, ami szét akarta szaggatni a testemet... és szét is szaggatott végül."

De legalább nem kellett megölnöm Yeri apját... egy élettel kevesebb szárad a lelkemen.

Ahogy fekszem a földön és várom, hogy meghaljak, elfog egy fura érzés. Az egyetlen érzés, amit a fájdalmon kívül érzek... és ez a gyógyulás érzése.

Leesik, hogy valószínűleg nem fogok még meghalni, mert szinte azonnal gyógyulni kezdett a testem. Gondolhattam volna, hogy démonként ennyi nem fog megölni... csak arra volt elég, hogy kibaszottul fájjon. Miért nem tudok elájulni vagy legalább elaludni?? Most szenvedhetek, míg be nem gyógyul... és ez el fog tartani egy ideig, az fix.

- Jimin!! - esik térdre mellettem Jungkook kétségbeesetten, mire ráemelem tekintetem, de a testemet képtelen vagyok megmozdítani, annyira fáj. Olyan szörnyű, hogy ha ő nem lenne nekem, meg akarnék halni... így viszont semmiképp se hagynám itt a szerelmem.

Inkább nem erőltetném a beszédet, így fejben üzenek neki:

„Jól vagyok, csak mindjárt beledöglök a fájdalomba. De jól vagyok."

- Ha visszaadod az erőm, segíthetek gyógyulni - ajánlja fel láthatóan aggódva. Jelenleg bármire képes lennék, hogy szűnjön a fájdalmam, így visszakérdezek:

„Hogyan adjam vissza??"

- Csak engedd, hogy elvegyem, mikor megcsókollak.

Micsoda romantikus hely a pokol, hogy csak csókolózással lehet átadni az erőt...! Biztos ez az egyetlen mód; kizárt, hogy Jungkook találta ki. Ő nem olyan.

Behunyom a szemem, mire a párom óvatosan ajkamra tapasztja övét és megérzem, hogy az erejével igyekszik bebocsájtást nyerni, így csak ellazítom magam, hogy könnyedén behatolhasson. Khm.

Ahogy kiszívja az erejét, amit eddig kölcsönvettem, különösen szarul érzem magam. Nem csak szarul, ahogy eddig voltam, hanem most már konkrétan meg akarok halni, annyira gyenge és szétvert vagyok. Szerencsére szinte azonnal megkezdi a gyógyításomat, ami emlékeztet arra, mikor még ember voltam és ő részesítette privát terápiában a popómat Yoongi után. Régi szép emlékek.

Kellemesen bizserget és kissé mintha csiklandozna az erejével, bár a melegség, amit okot, az nem esik valami jól, hiszen amúgy is forró a levegő. A sebeket viszont szépen kezeli, így a szemem láttára gyógyulnak be, ami elég jó érzés. Mikor végez, a levegőben átforgat a másik oldalamra és ott is összefoltozza testem. Nagyon hamar végez, én pedig a végére megkönnyebülten felsóhajtok. Nem vagyok ugyanolyan jól, mint előtte, de már határozottan nem szenvedek annyira.

- Jobban vagy? - kérdezi Jungkook, mire bólintok és hagyom, hogy felsegítsen:

- Igen, köszi.

Ahogy felállok, feltűnik, hogy Jungkook volt szolgálói közelebb jöttek hozzánk és hellyel-közzel körbeálltak. Lesütött szemmel féltérdre ereszkednek, mire felvonom szemöldököm és odasúgok a páromnak:

- Szerintem akarnak tőled valamit...

- Nem tőlem - mondja fejét rázva, mire még jobba felszaladnak szemöldökeim - Most már te vagy a gazdájuk, mivel te végeztél az előzővel, azaz a patás köcsöggel.