Add át a tested! {JiKook ff} (Befejezett)

Junhoe

~Jimin szemszöge~

A testem magától mozdul, de azt nem tiltotta meg, hogy megszólaljak, ezért, miközben felveszem a cipőmet, rákérdezek arra, ami idegesít:

- Mégis hova akarsz költözni??

Mivel lassan visszatérnek a gondolataim, eszembe jut, mit csináltunk Yoongival, így egy pillanatra lefagyok és üveges szemmel nézem a falat. Elmúlt az előző parancsa hatása, miszerint nem gondolok semmire, amíg vissza nem érek a szobába... és most érzem, ahogy lassan visszatér a belső feszültség.

- Le a pokolba - feleli hanyagul, mire döbbenten nézek rá, ő meg fáradtan elmosolyodik - Csak vicceltem. Egy hotelbe megyünk, amíg nem találunk egy jó kis házat.

- De... - kezdem zavarodottan és idegesen, mire démoni erejét bevetve rám parancsol:

- Maradj csendben és gyere utánam! A tettünkre meg nem gondolsz, amíg azt nem mondom, hogy piros orrú rénszarvas.

Hiába hangzik oltári hülyén, tényleg nem tudok már a ma történtekre gondolni, így mondhatni, működik a módszere. Furcsa érzés, mert tudom, hogy valami nem akar eszembe jutni, amin gondolkodni kéne és ami fontos, de a másodpercek elteltével egyre kevésbé rémlik, mi is lehet az. Csak az érzés maradt meg, hogy valamit elfelejtettem.

De mit is?

Jungkook elindul kifelé, nekem meg a lábaim maguktól mozdulnak és képtelen vagyok megállítani őket. Ez a nem normális arra sem gondol, hogy el kell végeznem az iskolát? Vagy hogy engem keresni fognak, mert nem szoktam megszökni és nincs is hova mennem?

Ahogy kiérünk, kiveszi a legvastagabb pulcsim a táskámból és átnyújtja, én meg felveszem. Kicsivel később eszembe jut, hogy hogyan idegesíthetem vagy csikarhatok ki valami választ a kérdéseimre tőle anélkül, hogy megszólalnék. Így hát elkezdek mondatokban gondolkodni olyan erősen, ahogy csak tudok. A terveivel kapcsolatos kérdéseket fogalmazok meg a fejemben és koncentrálok, hogy biztosan meghallja őket, közben nézem a tarkóját, hogy idegesítsem.

Leérünk az épület elé, ahonnan balra fordul, amerre a vidéki tanárok külön épülete van. Nekik szállás van biztosítva, csak dolgozzon itt valaki. Pedig egy-kettő jobb lenne, ha visszamenne oda, ahonnan jött.

Körülnéz a parkolójukban, majd a legkevésbé gáz kocsihoz megy. Ez az egyik legszemetebb nevelő kocsija. Még engem, a jó gyereket is megütött, mert egyszer nem tudtam a választ a kérdésére. Olyan megalázó, amikor az egész osztály előtt ütnek és szapulnak, hogy ostoba vagy és értéktelen... Könnyen kicsordulnak a könnycseppek, amitől csak még nagyobbá duzzad a szégyen a lélekben.

Jungkook körülnéz, majd elkezdi tolni a kocsit az úton, én meg nem értem, hogy mi a fenét akar ez, de közben a parancsa miatt követnem kell. Kis idő után abbahagyja és a jármű mellé áll, majd megfogja a kilincset és odanéz a zárra. Hallom, ahogy feljön a kis pöcök, mintha belülről nyitotta volna ki valaki. De hát gondolom, nem ül bent ilyenkor az a köcsög nevelő, hogy szolgálatkészen kinyissa a kocsija ajtaját nekünk... szóval Jungkook csinálta az erejével.

- Szállj be a másik oldalon! - parancsolja rám nézve vörösen fénylő szemeivel, mire a túloldalhoz megyek és amikor kinyitja belülről, bepattanok mellé - Ne nyúlj semmihez a kocsiban!

Koncentrál egy kicsit, mire beindul az autó, ami elég nagy zajt csap a csendes éjszakában. Szóval ezért tolta arrébb. Kicsit cink lett volna a tanár ablaka alatt beindítani a kocsiját az éjszaka közepén...

Elindulunk a város felé és út közben csak arra koncentrálok, hogy kérdéseket fogalmazzak meg a fejemben, hátha meghallja őket. Pár perc után meg is unja és mérgesen rám néz egy pillanatra: