A Testőr (BTS Jimin FF.)

1.rész

- Ji Yeon, gyere le! Kész a vacsora! - hallottam ahogy anyukám felkiabál hozzám. Még gyorsan lefirkantva néhány gondolatot a lapra álltam fel az asztalomtól, és elindultam le a konyhába.

Az egész ház üres volt, csak az én csoszogásomat lehetett hallani a folyosón és ahogy lefelé megyek a lépcsőn. Már messziről érezni lehetett a frissen elkészült sült csirke illatát, mire az étkezőbe menet összefutott a nyál a számban. Leszaladtam a lépcsőn, és gyors léptekkel az étkezőbe mentem. Épp ahogy leültem az asztalhoz, Martha előállt egy gőzölgő tepsivel a kezében, miközben mosolyogva ezt mondta:

- Itt is van a vacsora, kisasszony. De óvatosan vele, mert nagyon forró! - tette le elém, mire a nő hangját hallva nekem egy széles mosoly terült az arcomra.

Martha a bejárónőnk, akit a szüleim akkor fogadtak fel, amikor én megszülettem, tehát Martha már 21 éve nálunk dolgozik. Martha 3 évvel idősebb anyukámnál, huszonéves korában állt be hozzánk dolgozni. Martha a legközelebbi városban el, ami innen is több kilométerre van, azért, hogy ezzel is csökkentsük a megtalálásunk esélyeit. Mindig kora reggeltől késő estig van nálunk és dolgozik. Martha végzi az itthoni munkák jelentős részét. Ő mos, takarít, főz és egyben a legjobb társaságom is.

Martha a letörődőbb és legkedvesebb ember a világon, akit én valaha is ismertem, egyben a legfontosabb személy a számomra. Anyukám helyett anyukám. Egyben ő az egyetlen és legjobb barátnőm is. Az évek alatt olyan erős kapcsolat alakult ki közöttünk, mint ami a szüleimmel volt még évekkel ezelőtt.

- Áhh de istenien néz ki! - legeltettem a szemeimet a tepsin, mire Martha elnevette magát.

- Ez nem a szokásos recept, most úgy gondoltam valami mást kipróbálok, de remélem azért ízleni fog! - mondta mosolyogva. Ekkor belépett a helyiségbe anyukám is, aki épp akkor fejezett be egy hívást amikor átlépte a küszöböt. A telefonját zsebre vágta, majd leült velem szembe.

- Jó étvágyat! - hajolt meg illedelmesen Martha, majd elhagyta az étkezőt. Megszoktuk, hogy vacsorakor mindig együtt van a család (mármint, ha ez lehetséges) és ilyenkor az alkalmazottaknak tilos bejönni az étkezőbe, azért, hogy tudjunk személyes dolgokról beszélgetni, illetve együtt tölteni az időt. Legalább ezt a 10 percet 2 hetenként amikor végre haza tolják a képüket...

Miután egymásnak is kellemes étkezést kívántunk, elkezdtünk enni. Nem beszélgettünk, teljes csend uralkodott felettünk, egyedül az evőeszközök hangját lehetett hallani, és ahogy azok összecsapódnak. Már megettük nagyjából a vacsoránk felét, mire egy hirtelen gondolattól vezérelve megszólaltam:

- Apa? - kérdezem, mivel feltűnt, hogy háromból csak ketten ülünk az asztalnál - Nem együtt jöttetek haza?

- Nem, apád végül bent maradt mert új megbízást kellett kiosztania az alkalmazottaknak... - mondta két falat között anyukám, mire én megforgattam a szemeimet. Tehát röviden annyi volt a sztori, hogy az én kedves, drága édesapám végre rávette magát, hogy egyszer az életben hazajöjjön, de végül az utolsó pillanatban meggondolja magát és inkább bent marad a cégnél... Ez sem normális! Úgy meg pláne, hogy nem láttam a saját apámat már... 2 HÓNAPJA?

- Pfff, hát persze... - szakadt ki belőlem halkan, mivel nem bírtam tartóztatni magam és hangot kellett adnom a véleményemnek. Bár nem akartam, hogy anyukám meghallja. Ezért a tőlem telhető leghalkabban suttogtam, de úgy látszik anyukám most az egyszer figyelt rám.

- Ji Yeon! - emelte fel anyukám egyből a hangját, miközben a kést és a villát erősen a tányér széléhez vágta. A hirtelen hangos zajtól összerezzentem, de ettől függetlenül pimaszul néztem bele az előttem ülő nő szemébe, amik most szikrát szórtak - Azt hittem ezt egyszer már tisztáztuk...