A Testőr (BTS Jimin FF.)

15.rész

Életem legboldogabb 8 napja.

8 napja, hogy megtörtént az a beszélgetés a konyhában és vallottunk konkrétan szerelmet egymásnak. Mai napig, ha visszagondolok rá, a pillangók élénken verdesni kezdenek a hasamban. Azóta egy nem hivatalos párt alkotunk. Azért nem hivatalos, ugyanis így szavakkal sosem mondtuk ki, hogy "Ok, akkor mi most járunk". Szimplán olyan... magától értetődő?

A kapcsolatunk eddig is jó volt, de az elmúlt napokban csak erősödött. Mivel a nap nagy részét együtt töltjük, ezért egyre csak közelebb kerülünk egymáshoz, amit egyáltalán nem bánok. Sőt! Jimin mindenben támogat, amit csinálok. Tanulás, tánc stb. Volt olyan kedves, hogy néha még fagyit meg nasikat is hozott nekem a városból. De mindenekelőtt, amit a legjobban értékelek:

Szeret.

Ő érezteti velem napról napra azt, hogy igenis van helyem ebben a világba. És mellette tökéletes helyen vagyok. Napról napra hallgatom mézédes szavait felém, amint lassan, de visszaállítja az önbecsülésemet, amelyet az évek során a szüleim leromboltak. Mellette tényleg önmagam lehetek, ugyanis érzem, hogy mindenhogy elfogad. Ilyan boldog még sosem voltam, mint amilyen mellette vagyok.

Ami viszont a rossz oldala ennek az egésznek az az, hogy senki nem tud rólunk. Senki. Ha esetleg csak pletykák kezdenének el terjengeni rólunk, már az is elég lenne a szüleimnek ahhoz, hogy páros lábbal rúgják ki őt innen, engem pedig életfogytiglanra a szobámba ítéljenek. Azt pedig senki nem akarja. Ezért hát mindenki előtt titkolóznunk kellett a nap 24 órájában. Viszont a kapcsolatunkat nem volt olyan könnyű titokban tartani. Főleg nem egy személy elől:

Martha.

Martha jobban ismer engem, mint én magamat. Így vele aztán óvatosnak kell lennünk, hogy nehogy lebukjunk. Mármint ő a kezdetektől fogva azt akarja, hogy "menjek hozzá" (ő fogalmazott így, nem én!) de szerintem világéletében csak viccként piszkálódott ezzel a dologgal. Nem tudom hogyan fogadná, ha oda állnánk elé, hogy 'amúgy hello mi összejöttünk'. Inkább nem kockáztatok.

Gondolom feltűnhetett neki, hogy jóval több időt töltök manapság a "szobámban". Minden egyes alkalommal amikor elkéredzkedek a "szobámba" igazából csak Jiminnel töltök némi időt kettesben. Néha már majdnem rajta is kapott minket túl közel egymáshoz, de szerencsére az utolsó másodpercben szétrebbentünk. Kaptam már tőle néhány furcsa nézést, amikor Jiminről volt szó. Ez a folyamatos színészkedés teljesen leszívta az energiámat minden nap.

Így kerülünk hát a jelenbe. Reggel.

Sóhajtottam egyet miközben a karjaimat a fejem fölé emeltem ahogy nyújtózkodtam. Lassan kinyitottam a szemet. Még éreztem, hogy szükségem lenne némi alvásra, de már nem akartam visszaaludni. Szembe találtam magamat a hálószobával, majd miután realizáltam, hogy mindjárt leesek az ágyról, hátrébb löktem magam. De ekkor beleütköztem a mellettem fekvő férfi testébe.

Elmosolyodtam majd megfordultam, így ráláttam Jiminre, aki még mindig nagyban az igazak álmát aludta. A mosolyom egyre szélesebb lett, ahogy láttam, hogy szerelmem a hátán feküdve, bal karja a feje fölött, kócos hajjal, nyitott szájjal, és fedetlen felsőtesttel szuszog hangosan. Közelebb bújtam hozzá, majd az alkaromra támaszkodva figyeltem egy feljebbi szögből a férfit. Az agyamba véstem minden vonását, egyszerűen gyönyörű volt. Miután pár néma perc eltelt, közelebb hajoltam az arcához és egy lágy puszit leheltem a fedetlen homlokára. Direkt hosszúra nyújtottam, hogy megérezze, és küldetésem sikerrel járt ugyanis a mellettem fekvő személy elkezdett mocorogni.