A Testőr (BTS Jimin FF.)

12.rész

- Tessék?

Ennyit tudtam kinyögni magamból. Egészen eddig ők akarták, hogy legyen egy testőr a sarkamban, most meg valamilyen hirtelen ötlettől vezérelve mindent visszavonnak? Ez így hogyan működik?! A szám a sokktól kissé tátva maradt és pár pillanatig levegőt sem tudtam venni. Olyan hirtelen ért ez a kijelentés, hogy nem tudtam hogyan kéne rá reagálnom. Meg sem fordult a fejem legtávolabbi sarkában sem, hogy ez lesz a válaszuk, ugyanis ez ellent mond mindennek, amiért eddig harcoltak. Sőt, egy darabig abban sem voltam biztos, hogy komolyan gondolják. Viszont látva anyukámék rendíthetetlen arckifejezését egyből leesett, hogy ők nem vicceltek.

A szemem sarkából láttam, hogy Jimin is megtörte a karakterét, és az ő arcán is tiszta és őszinte meglepettséget láttam kirajzolódni. Végül is jogosan, ugyanis most éppen róla és az állásáról volt szó. A szüleim továbbra is kifejezéstelen arccal meredtek rám, és vártak arra, hogy reagáljak. De én szimplán nem tudtam mit mondani rá. Csak úgy tátogtam némán, mint egy hal és az agyam próbálta feldolgozni a hallottakat.

- Hatalmas hibát vétettünk azzal, hogy egy külsőst egészen a házunkba engedtünk be. Ha ezt megtudják mások az iparban, az nagyon leminősíti a családunk nevét és a céget is. Az, hogy egy merénylő átjutott az egész biztonsági rendszerünkön, nagyon nagy figyelmetlenségről tesz tanúságot és nem hagyhatjuk, hogy ezt bárki megtudja. Most is rengeteg dolgunk lesz apáddal, hogy ezt az egész ügyet elsikáljuk és senki idegen ne értesüljön semmit. Ezáltal azt sem engedhetjük meg, hogy több ilyen megtörténjen. Honnan tudjuk azt, hogy Jimin tényleg egy testőr és nem egy kiképzett kém szintén, akit ideküldtek információt gyűjteni? - anyukám szavai lassúak és lesújtóak voltak. Olyan szinten, hogy azok engem sértettek meg, miközben közel sem rólam volt szó. Mindhárman egyszerre fordítottuk el a fejünket, hogy a tőlünk nem messze álló megszeppent említettre nézzünk.

Betelt a pohár.

- Ugye ezt ti nem gondoltátok komolyan?! - álltam fel a helyemről, lelökve a hátamról a takarót. A szüleim meglepetten kapták vissza rám a tekintetüket, amint látták, hogy mennyire kikeltem magamból. Hirtelen már nem éreztem magamat fáradtnak, sem kómásnak. Jiminről volt szó. Nem engedem, hogy elvegyék őt tőlem! Igaz, még csak relative rövid ideje lépett be az életembe, de máris sokkal több mindent megtett értem, mint amit a szüleim valaha is fognak. Már anyukám nyitotta a száját, hogy kiosszon amiért ilyen hangnemben beszélek velük, de még előtte folytattam a mondani valómat. Most az egyszer kiálltam az igazamért és nem engedtem, hogy a szüleim belém fojtsák a szavakat. Ha most nem állok fel és állok ki Jiminért, akkor az egyik legfontosabb személyt fogom elveszíteni az életemből. Azt pedig nem élném túl.