A Testőr (BTS Jimin FF.)

19.rész

- Ji Yeon... - hallottam Sakura bizonytalan hangját, amint észrevett engem Jimin válla fölött.

Hirtelen szakadt ki a flörtölésből, így kellett neki néhány pillanat, amíg összeszedi magát. Láttam a szemeiben a csalódottságot, amiért megtörtem az idilli légkört, amely beállt közéjük. Ugyanakkor ennek ellenére is úgy elkezdett vigyorogni, hogy mindkét fogsorát tisztán láttam. Hiába próbálkozik ebben a családban mindenki színészkedni, a mérhetetlen undort a szemeikben sosem sikerül leplezniük. Mindenki olyan kiszámítható itt - De régen láttalak, hogy vagy? - próbálkozott továbbra is kedvesen viselkedni, miközben idétlenül tekergetni kezdte a mutatóujjával az egyik hosszú hajszálát.

- Sakura, annyira boldog vagyok, hogy találkozunk - válaszoltam én is magamra erőltetve egy mosolyt, ugyanakkor én ezen a ponton már nem is próbáltam elfedni a valódi érzelmeimet. Mindenki hallhatta, hogy a szavaim csöpögnek a gúnytól. Ez biztosan Sakurának is feltűnt, ugyanis a széles mosolya elkezdett halványodni. Láttam, ahogy egy pillanat alatt gyorsan végigmér, amit én csak felhúzott szemöldökkel tűrtem.

Lassan átvezettem a tekintetem a mellette álló férfira. Ő már régóta engem figyelt, viszont most belenézve a szemeibe vettem csak észre, hogy mennyire élvezi ezt az egész helyzetet. Hogy két lány éppen érte fog cicaharcba keveredni. Biztos jobban szórakozott, mint én. Hiába ismertem minden tekintetét és leolvastam róla, hogy perceken belül meg akar szabadulni a lánytól, nem engedtem, hogy övé legyen ez az élmény. Én akartam megszabadulni Sakurától.

Méghozzá látványosan.

- Na és ki ez a fiatalember? - kérdeztem Jiminre utalva, mire láttam, hogy sikerült meglepnem az említettet. Még szép, hiszen nem számított arra, hogy pont én fogom őt letagadni. Visszafordítottam a fejemet Sakurához, amint a válaszát vártam, de láttam rajta, hogy rendesen elgondolkodik azon, mit fog mondani.

"Remek. Tehát még azt sem tudja, hogy kikkel flörtöl, a lényeg csak az, hogy legyen valaki" - suhant át az agyamon gyorsan a gondolat.

- A neve.... Park... Park Ji Sung és-

- Jimin. Park Jiminnek hívnak - szakította félbe Jimin őt és olyan csúnyán nézett rá, hogy éreztem abban a pillanatban a lány megalázottságát. Sakura pár pillanatra le is fagyott, majd zavartan folytatta a mondandóját:

- I-igen... tudtam ám - nevette el kínosan magát, miközben játékosan oldalba bökte a férfit, aki továbbra is csak komor tekintettel meredt le rá. Amint láttam, hogy összeérnek, akaratlanul is elfogott az undor és irigység. Ez a lány, akiben már olyan sokan jártak most biztosan arról álmodik, hogy a barátom lesz a következő, aki megfekteti.

"Érj hozzá még egyszer, és ketté töröm a karod" - mondtam ki volna legszívesebben e szavakat.

- Szóval... Ő egy testőr és ez a legelső alkalma ezen a családi találkozón. Igazából tök érdekes mert olyan sok mindenben hasonlítunk egymásra és-

- Áh igen? És mégis kinek a testőre? - szakítottam félbe és utaltam a legelső kijelentésére. A lány zokon vette, hogy félbeszakítottam. Ugyanakkor, amint rájött, hogy Jiminről beszélhet, egyből felderült az arca.

- Ezt még én sem tudom. Jimin drága, elmondanád nekünk, hogy kinek is vagy a testőre? - Sakura kihasználta az alkalmat és rögtön Jimin mellé lépett, miközben mindkét kezét a bicepszére tette és ha jól láttam kissé meg is szorította azt. Egyáltalán nem tetszett, hogy milyen gyerekes hangnemben beszél Jiminhez, és amint jól láttam ez a férfinak sem tetszett, ugyanis undorodó tekintettel hátrált egy lépést Sakurától.