A Testőr (BTS Jimin FF.)

9.rész

"Ji Yeon gyere! Indulunk!" - hallottam, ahogy anyukám kiabál lentről, mire én végre kiszakadtam a gondolataimból.

Még utoljára belenéztem a tükörbe. Ezt a ruhát választottam a ma estére, ugyanis őszintén... ez volt a legelső, amit megláttam a szekrényemben lógni és semmi kedvem nem volt a tonnányi ruha között kotorászni, ezért végül ez lett. Mellé felvettem egy fekete magsassarkút, amiben először meg kellett tanulnom egyensúlyozni, de egy idő után hozzászoktam. A sminkem feltűnőbb, mint a hétköznapi, ugyanis most sötét szemeim és bíbor vörös ajkaim voltak. A hajam is hullámos lett 1 óra szenvedés után, de megérte a sok küszködés. A szüleimtől kapott értékesebbnél értékesebb ékszerek között is válogatnom kellett, de végül kiválasztottam egy ezüst nyakéket, meg még mellé sok karkötőt. Mivel a füleimben több helyen is kivoltak fúrva, csak néhány szolid fülbevalót raktam bele, nehogy valaki leszóljon a "kihívóan punk" kinézetemért. Volt már rá példa. Szeretem a nyugdíjasokat.

Minden alkalommal így ki kell csípnem magam, ha egy bálba megyek a szüleimmel. Azért, hogy jó fényt vessek a szüleimre (illetve a cégre) és képviseljem szerény személyemet, mint apám örökösét. Nagyon élvezem. Főleg, hogy 60 plusszos palik úgy végig szoktak mérni, mint egy darab húst. Nekem meg csak el kell viselnem, mert ha esetleg csak rosszul nézek, akkor én leszek leszidva a viselkedésem miatt. Ez idők kezdete óta így működik.

A vállamra kaptam a fekete kistáskámat, amibe szükséges dolgokat hajigáltam be: zsebkendőt, a telefonomat, némi sminket és egy pisztolyt. Tudják... csak a szükséges dolgok. Mindig vinnem kell nagyobb rendezvényekre fegyvert, mert előfordulhat olyan, hogy esetleg valaki nekem jön, nekem pedig meg kell védenem magamat. Szerencsére ez még nem fordult elő, és bízok is benne, hogy nem is fog. Ugyanis nem nézem ki magamból, hogy bárkinek is ártani tudnék, még akkor sem, ha az életem múlik rajta. Elég puhány vagyok. Szerintem ott helyben pisilném össze magam. Ezért örülök, hogy van egy testőröm, aki hideg vérrel lelövi a támadómat, ha kell.

És ha már Jiminről beszélünk...

- Úúú, de csinos valaki - hallottam meg Martha hangját előlem, mire én kínosan elnevettem magamat. Lesétáltam a lépcsőn és Martha mellé léptem egy mosollyal az ajkaimmal. Sajnos a nő nem jön velünk, amit persze megértek, mivel ő - a többieknek - csak egy alkalmazott. Legalább nem kéne az egész estét végig unatkoznom, hanem lenne társaságom, de... szokásosan ez nem fog megtörténni.

Hátat fordítottam neki, ugyanis már a kezében volt a garbóm, és nyújtotta, hogy feladja rám. Viszont amint megfordultam, észrevettem valakit, aki nem messze tőlünk állt, és nagy valószínűséggel rám várt, hogy végre induljunk. Park Jimin.

Láttam ahogy villámgyorsan végigmér, majd elfordul egy halvány mosollyal az ajkain. De tényleg. Tetőtől talpig megmért megának, és engem... egyáltalán nem zavart őszintén. Most nézem, hogy mi is van rajta. Egyetlen egyszer láttam őt kicsípve, és már el is felejtettem, hogy milyen felségesen nézett ki szmokingban. Úgyhogy köszönöm, hogy emlékeztet most rá.

Fekete haja kifésülve és beállítva lapult a feje tetején. Igaz a férfi féloldalasan állt nekem, de még így is úgy nézett ki, mintha egy leheletnyi smink lett volna rajta. Természetesen nem sajnáltam, ugyanis az alapjában telt ajkait most csak még jobban kiemelte. Komolyan mondom mindig elszégyellem a közelében magamat, ugyanis én lány létemre nem rendelkezek olyan testi adottságokkal, mint ő. És ez kicsit fáj.

Egy ölelést adtam Marthanak, majd elkezdtem a magassarkúmmal kopogva az ajtó felé menni. Elhaladtam Jimin mellett is, mire éreztem, hogy az egyik ujjával végig simít a combomon. Konkrétan. Nem tudom, hogy direkt vagy véletlen volt, egy dologban voltam biztos: nem fogok rákérdezni. Ugyanis túlságosan félek hátra fordulni, hogy kérdőre vonjam. Amúgy is biztos véletlen volt biztos, hiszen csak túl közel mentem hozzá. Ugye...?