A Testőr (BTS Jimin FF.)

5.rész

A kérdésem tehát ez: Mit tehet ilyenkor az ember?

Az előttem álló kb. fél fejjel magasabb férfi a bal karjával szorosan tartott engem, miközben a másik kezében tartott kés hideg éle kis híján felsértette a bőrömet. A legjobb az egészben, hogy most így visszatekintve az eseményekre teljesen logikusnak tűnne néhány lépés: pl. gyorsan kiverni a kezéből a kést egy hirtelen mozdulattal, vagy csak szimplán megpróbálni egyet hátra lépni, bár mondjuk mindegyiknek meg van a maga kockázata. Viszont az ember a pánik helyzetekben nem tud gondolkodni. Csak ott álltam üres fejjel, könnyekkel a szememben, szűk pupillákkal és arra vártam, hogy történjen valami. Bármi. Csak történjen valami, ami igazolja, hogy még nem haltam meg.

Én egyszerűen nem tudtam megtenni azt a bizonyos lépést. Ebben az is közre játszott, hogy íme az egész cukrászdát ellepte a halálos csönd, amely egy idő után fülsüketítő volt. Érdekes paradoxon volt. Senki sem mozdult. Az emberek még csak levegőt is féltek venni. Én egyedül csak az ellenséges pincért láttam magam előtt, akinek belenézve a szemébe, borzongás futott végig a gerincemen. Egyszerűen sosem tapasztaltam még olyat, hogy valaki ekkora mennyiségű gyűlölettel a szemében nézzen rám. Pedig nem is ismerjük egymást!

Legalábbis nekem fogalmam sincs ki ő, azt meg pláne nem tudom miért akar rögtön a legelső találkozásnál megölni. El se hagyom a házamat mivel a szüleim....

Á igen. Így már minden világos. 100%-ban biztos vagyok abban, hogy ez a férfi nem engem, hanem az apámat ismeri. És ez épp elég indok ahhoz, hogy elnyisszantsa a torkomat.

Hmm fekete piac. Vicces hely.

Őszintén fellélegeztem legbelül, amikor végre valaki hosszú másodpercekkel később megmozdult. Ez igazolta, hogy még élek. Még. Akkor meg még jobban megnyugodtam (ha egyáltalán egy ilyen helyzetben meg lehet nyugodni), amikor észleltem, hogy Jimin volt az, aki megtette a legelső lépést. Viszont nem éppen azt tette, amire én számítottam. Ugyanis Jimin előkapott egy pisztolyt, és a pincér fejének szegezte. Oh, tehát egész végig volt nála egy pisztoly... Jó tudni. A szemem egy röpke pillanatra rá vezettem, mire láttam, hogy Jimin háromszor ridegebben néz a férfira, mint ahogy a pincér nézett rám, és igaz nem nekem szánta ezt a tekintetet, én még is megijedtem tőle.

Most már aztán végképp nem mozdult meg senki. A cukrászda közepén állt egy fiatal huszonéves lány (frissen 22 éves :D), akinek a torkához szorított egy kést egy ott dolgozó, akinek a feje mellett lebegett egy megtöltött pisztoly amelyik bármelyik pillanatban eldurranhatott. Végül Jimin szólalt meg először:

- Engedje el a lányt! - mondta rendkívül mély, és halk hangon, de érthetően, miközben a pisztolyt, csak még közelebb vitte a férfi fejéhez, aki továbbra is csak engem figyelt rosszat sugalló szemeivel. Nem érkezett válasz. Egy darabig. Majd amint meghallotta, hogy Jimin türelmetlenül közelebb lép hozzánk, csak ennyit sziszegett ki a fogai között egy undorító vigyorral az arcán:

- Megöllek, te ribanc... - mondta, bár ezt is alig értettem, ugyanis úgy hallottam mintha a fülemben dobogott volna a szívem. A férfi még közelebb tartotta a kést a nyakamhoz, így már felszisszentem a fájdalomra, amint éreztem, hogy egy kis adagnyi vér kibuggyan. Most így belegondolva tényleg csak annyit kellett volna tennie, hogy elhúzza gyorsan a kést. És meg is lennénk. Én ott terülök el a földön és elvérzek. De valamiért nem tette meg, és ez szerintem részben annak köszönhető, hogy Jimin egy pisztolyt tartott a fejéhez, ő pedig még nem állt készen a halálra.

Viszont én eközben csak azon morfondíroztam, hogy nem tudtam eldönteni melyik szó ütött jobban szíven:

A "megöllek"... vagy a "ribanc".