A Testőr (BTS Jimin FF.)

11.rész

- Mit keresel itt? - halottam meg Jimin 2 oktávval mélyebb hangját, amint végül megtöri a közéjük beállt csendet. Alig mertem levegőt venni, ugyanis féltem attól, hogy nem hallok meg mindent. Illetve attól, hogy rájönnek, hogy hallgatózok. Teljesen nekisimultam az ajtónak és a fülemet hozzá préselve próbáltam megérteni miről van szó.

- Jiminieee~ - hallottam, ahogy Yugyeom az előbb említettel ellentétben gyerekes és magas hangon szólalt meg. Még azt is el bírtam képzelni, hogy kitárja a karjait egy ölelésre. Egyuttal lehetett a szavai mögött érezni a gúnyt - Örülök, hogy jobban lettél!

- Válaszolj a kérdésemre! - szakította félbe Jimin továbbra is komoly hangnemben.

- Hiszen nem hallottad? Én is testőr lettem. Hát nem csodálatos, hogy igazi partnerekként dolgozhatunk? - tért vissza Yugyeom a magas hangjával az utolsó mondatra. Szinte olyan volt mintha... cukkolná.

- Ne nagyon éld bele magad, ugyanis most, hogy jobban lettem pár napon belül elküldenek innen - csitította el gyorsan őt Jimin - Amúgy is, miért pont téged küldtek?

- Mi az, hogy miért pont engem? - hallottam, ahogy felháborodást színlel a hangjában - Hiszen én tökéletes vagyok. Mindenben jobb vagyok, mint te.

- Fényezd még az egódat...

- Nincs igazam? Vajon apád mit szólna a teljesítményedhez? És az öcséd? - éreztem, hogy húsába vágtak Jiminnek ezek a kérdések, ugyanis egy darabig nem válaszolt semmit. Ismét beállt a csönd, viszont ennek ellenére - még a szobán kívül állva - is érezni lehetett a tapintható feszültséget közöttük. Hosszú másodperceken keresztül síri csendben állt minden és mindenki. Már azt hittem itt vége is lett a beszélgetésnek, amikor Jimin végre megszólalt:

- Semmi közöd sincs a családomhoz, Yugyeom - olyan lesújtóan mondta ezt, hogy azt én vettem a szívemre. Erre Yugyeom csak halkan elnevette magát, mielőtt válaszolt volna:

- Igenis van. Ugyanis ők küldtek engem, mivel tudták, hogy minden, amiben te hiányosságot szenvedsz, az megvan bennem. Plusz én sokkal hamarabb elvégzem a melót, mint te. Már több hónapja itt szarakodsz, mégsem-