A Testőr (BTS Jimin FF.)

4.rész

"You pull me by my hair, so I don't go nowhere
Tell me you love me, but treat me like I'm never there..."

Szólalt meg az ébresztőm, mire csukott szemekkel sóhajtottam egyet, és a másik oldalamra fordultam. Nem akartam kikelni az ágyamból. A takaró alatt kellemes meleg volt és megadta azt a bizonyos biztonság érzetet, ami most nagyon kellett. Lassan kinyitottam a szemeimet és hallgattam tovább a számot miközben magam elé bambultam.

"You say the cruelest words, that used to break my heart
'Cause i'm over here working my ass off..."

Halványan elmosolyodtam a szöveg hallatán, majd ismét nagyot sóhajtva a hátamra fordultam és újonnan a plafonommal szemeztem.

"Why is it so hard to see? If i cut myself, i would bleed (kill me)..."

Lassan felültem az ágyamban, és kómás szemekkel körbe néztem a szobámban. Az ablakaimon beszűrődő napfény miatt világos volt a szobámban, ennek ellenére én mégis úgy éreztem mintha mindenhonnan sötétség venne körül. Oldalra döntöttem a fejemet, így a kontyom is a másik oldalra billent, miközben a velem szemben lévő könyvespolccal szemeztem.

"I'm just like you, you're like me.
Imperfect and human, are we?..."

Lelöktem a takarót magamról, mire akaratlanul is szemet szúrtak a fedetlen lábaim. Az elmúlt hétben nagyon keveset ettem, és ez meg is látszik rajtam. Alapjáratában egy elég sovány alkat vagyok, de lassan elég nehezen lehet majd különbséget tenni a combjaim és a vádlim között. 7 napja nincs étvágyam, és nem tudom ez miért van. Bár amióta beindult a tanulás, nagyon stresszes vagyok, úgyhogy valószínűleg azért. A francia egy roppant nehéz nyelv, és az, hogy nekem egy év alatt kell felzárkóznom középfokra, az közel lehetetlenség. De hát ez van ha a szüleid azt akarják, hogy ha ők nincsenek itthon soha, akkor legalább te foglald el magadat valamivel.

"Buy and sell
Like i'm a product to society.."

Letettem a lábaimat a szőnyegre, és úgy gondolkodtam magamban tovább. Feltűnően nagy volt a csend, senki sem mozgott a házban. Bár mondjuk megértem, hiszen vasárnap van. Ilyenkor az alkalmazottak hazamehetnek a családjaikhoz. Ha már legalább nekik van. A telefonomat a zsebembe rakva fellöktem magam az ágyamról és a fürdőbe vettem az irányt.

"These are strangers taking pictures of me when i ask "No more!"
It's really hard for me to say just how i feel
I'm scared that i'll get thrown away like a banana peel"

A fürdőbe érve meglepett a kinézetem, ugyanis nem számítottam arra, hogy ilyen rossz állapotban leszek. Táskák a szemem alatt, az éjjeli sok forgolódás miatt kócos haj, a fejem tetején egy teljesen szétjött kontynak induló hatalmas csomó, a sok stressz természetesen a bőrömön jött ki pattanások formájában, cserepes ajkak, sápad arc és fele akkora voltam mint eddig. Ennyire megviselt volna...?

"Why can't you fucking hear me?!"

Így hát hozzá láttam készülődni. Legelőször is a hajamat kibontottam, majd egy alapos kifésülés után hátra tűztem. Aztán jött az arcom. Alaposan felvittem magamra egy jó kis alapozó réteget, hogy legyen valami színem is, majd eltűntettem a bőrhibáimat. Bekentem a számat ajakápolóval, hogy ne tűnjön annyira cserepesnek, majd egy laza sminket feldobva magamra, bontottam ki a hajamat és kezdtem el az alját begöndöríteni.