A Testőr (BTS Jimin FF.)

16.rész

⚠️Figyelem ez a rész néhol felnőtt tartalmat tartalmaz. Ha valaki erre érzékeny, vagy nem szeretné elolvasni, akkor annak kiraktam jelzéseket, hogy honnatól és meddig olvassa. Köszönöm a megértést!⚠️

A Nagy Családi Találkozó.

Maga az esemény is olyan drámai, mint amilyennek a neve hangzik. Az egész este pletykálgatásból, drámából és jelenet rendezésből áll. Konkrétan nem is viselkedünk úgy mintha egy család lennénk, de úgy érzem ezen a ponton ez a megszokott tőlünk.

Nos, elfogultan fogalmazva a Kang család igenis... hatalmas. A dédszüleim úgy látszik szerették a gyerekeket. Plusz minden felnőtt úgy volt vele, hogy az örökség bebiztosítása érdekében minél több utódot kell nemezni, hátha történik ez-az az egyikkel, és akkor nem veszik el teljesen az örökség. Egyedül az én szüleim állapodtak meg egy gyereknél, és vetik most is a teljes hitüket belém, miszerint én fogom tovább vinni a céget. Rengeteg rokonom van, nagyon öregtől egészen fiatalig. Vannak velem egykorúak, akiknek már gyereke is van! Tehát mit ne mondjak, az ilyen eseményen nem lehet unatkozni.

5 évenként tartjuk meg Japánban mindig egy pénteken. Mivel mindenki a Kang család részese, ezért nem kell mondanom azt sem, hogy mindenkinek pénz folyik az ereiben. A család összes tagja - a gyerekektől eltekintve - befolyásos és sikeres vállalkozó, így az egész este arról szól, hogy mindenki elmeséli milyen sikeres befektetései voltak az utóbbi időkben. Aztán ezekből a beszélgetésből születnek a versengések, amikből a sértődések, amikből pedig az, hogy íme a fele család nem áll a szóba egymással. Nagyon várom. Főleg azt a részt, hogy mivel most már felnőttem (legutoljára akkor láttak amikor 17 voltam), milyen terveim vannak apám cégének irányításával kapcsolatban.

Biztos vagyok benne, hogy 300 ilyen kérdést fogok kapni, ugyanis 5 évvel ezelőtt is ezeket hallgattam egész végig. Holott akkor még nem voltam felnőtt.

- Nyugi, Hercegnő. Majd ketten túlvészeljük az egészet - próbált vigasztalni Jimin, miután beavattam őt is abba, hogy mi fog történni 3 nap múlva. Én válaszként csak egy mélyet sóhajtottam, majd kinyitottam a szemeimet, amik eddig szorosan csukva voltak. Egy kissé elfordítottam balra a fejemet, így a mellettem ülő férfinak a szemeibe tudtam nézni, aki egy lágy mosollyal az ajkain figyelt engem, miközben a kanapén támasztotta a fejét.

- Bárcsak én is ilyen pozitívan állnék ehhez az egészhez - szenvedtem látványosan, amin ő természetesen jót szórakozott.

- Idén biztos nem lesz olyan rossz... hiszen én is ott leszek! - vigyorgott, miközben kacsintott, mire én elnevettem magamat. De ez a jó kedvem hamar elszállt, amint rájöttem, hogy Jimin jelenléte semmit sem fog változtatni, hiszen még csak egymás közelében sem lehetünk az egész este alatt. Egy egész embertömeg fog folyamatosan körülvenni és akarnak majd velem mindenféle business dologról tárgyalni.

- Látszik, hogy még nem voltál ilyenen... Megértenéd az álláspontomat, hogy mekkora szenvedés az egész - válaszoltam mély hangon és halkan.

- Jaj, ne legyél már ennyire pesszimista - csípte meg az arcomat, majd egy gyors puszit adott ajkaimra. Felállt a földről és újonnan fentről nézett le rám.

- Gyere, menjünk - mondta, mire én csak nyújtózkodtam egyet, továbbra is a kanapén feküdve, nyöszörögve:

- De olyan fáradt vagyok~ - hunytam le a szemeimet, mert tényleg igazat mondtam. Nem tudtam hova akar menni, de olyan kényelmesen feküdtem a kanapén, hogy eszemben sem volt felkelni onnan. Az álmosság nyert felettem, ugyanis a szemeimet egyre nehezebbnek éreztem és mindkettő azon volt, hogy minél előbb lecsukódjanak. Így nem láttam, hogy mi történik körülöttem.