A tánc után mindenki azt csinálhatott, amit akart. Én csak unottan ültem az egyik büfés asztalnál és kis nasikat ettem, amikor Jimin feljött azzal az ötlettel, hogy menjünk el sétálni. A hatalmas ház mögött - ahol voltunk - volt egy még annál is hatalmasabb kert, ahol közel sem olyan sokan tartózkodtak, mint az épületben, így csak támogattam a férfi ötletét. A parkban itt-ott szerelmes párok sétálgattak és beszélgettek, miközben a hátuk mögül szólt a hangos zene az épületből.
A kert nagyon szép volt, tele padokkal, virágokkal, fákkal, padokkal, illetve volt még egy labirintus is itt. Út közben egy nyitott medence mellett is elhaladtunk, amely látványosan ki volt világítva. Biztos kellemes lehet itt egy forró nyári napon fürdeni. Sok keskeny ösvény vezetett mindenfelé, amik szintén halványan meg voltak világítva. De szerencsére a lámpák nem voltak olyan erősek, hogy ne lássuk a csillagos eget magunk fölött. Kellemes volt elmenni a túltömött helyiségből és csak fel-alá sétálgatni Jiminnel a friss levegőn.
- Milyen gyönyörű a Hold! - mondtam lenyűgözve, majd felemeltem a kezemet, hogy a fölöttünk lévő égitestre mutassak. Egy darabig nem hallottam erre választ, de végül Jimin megszólalt. Csak most egy sokkal gyengédebb, illetve mélyebb hangon:
- Tényleg gyönyörű...
Furcsa volt a hangsúlya, ezért rávezettem a tekintetemet, mire láttam, hogy ő már engem figyel. Azonnal elkaptam a tekintetemet róla és inkább az előttünk lévő ösvényt kezdtem el tanulmányozni. Még egy darabig magamon éreztem a tekintetét, majd Jimin is visszafordult az út felé. Csendben sétáltunk egymás mellett, egyedül a zene szólt, amelyet egyre halványabban lehetett hallani, ahogy egyre távolabb kerültünk az épülettől.
A kertnek a legtávolabbi részébe értünk, ahol rajtunk kívül senki sem tartózkodott. Élveztem Jimin jelenlétét annak ellenére, hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz. Megálltunk és csak élveztük a csendet. Viszont egy idő után feltűnt, hogy Jimin olyan... más. Feszültnek nézett ki, amit egyáltalán nem értettem. Szöges ellentéte volt annak, amit én azokban a pillanatokban éreztem. Láttam, hogy próbálja elrejteni, hogy nincs jól, de nekem feltűnt a furcsa viselkedése.
- Mi a baj? - kérdeztem rá, mire ő úgy kapta rám a tekintetét meglepetten, mintha azt mondtam volna, hogy "Terhes vagyok". Szemeimbe nézve azonnal elkapta a tekintetét és lassú léptekkel kezdett el sétálni, így is elkerülve a válaszadást. Furcsálltam ezt a viselkedését.
- Nincs semmi baj. Miért lenne? - hallottam a válaszát, de nem nézett a szemeimbe. Ezáltal tudtam, hogy közel sem ez a valóság.
- Jimin, látom, hogy valami bánt. Kérlek mondd el - próbáltam őt rávenni arra, hogy beszéljen. Ez természetesen nem sikerült.
- Nem kell miattam aggódnod - válaszolt tömören és itt már komolyan kezdtem elveszíteni a türelmemet. Természetesen tudtam, hogy füllent, ugyanis látványosan kerülte a szemkontaktust és fel-alá járkált frusztráltságában. Eddig próbáltam őt udvariasan rávenni, de attól féltem más módszerekkel kell rávennem arra, hogy beszéljen.
- De, azt csinálom - váltottam hangnemet, amivel elértem azt, hogy a férfi felnézzen a földről és a szemeimbe nézzen - Kérlek! Te is mindig meghallgattál, én is szeretném ezt viszonozni - tényleg ez volt az igazság. Ő annyiszor meghallgatott és kicsit bűnösnek éreztem magamat amiért én nem tudtam viszonozni jószándékát. Láttam, hogy pár másodpercre megállt és látványosan elgondolkodott valamin. Már azt hittem, hogy mindjárt kitárulkozik, viszont ugyanekkor lenézett a földre és bármi válasz nélkül tovább sétált. Elegem lett.
أنت تقرأ
A Testőr (BTS Jimin FF.)
أدب الهواة《BEFEJEZETT》 Hogy milyen a főszereplőnk élete japán egyik legbefolyásosabb cég tulajdonosának a lányaként? Ha most mindenkinek egy olyan kép ugrott be a fejébe ahol az ember luxusban él, pénz folyik már a csapból is, folyamatosan ajándékokkal látják...
