Felix szempillái megrebbentek ahogy a nap sugara feltáncolt szeplős arcán. Lassan, sűrűn pislogva igyekezett fókuszálni a külvilágra több-kevesebb sikerrel. Halvány mosoly kúszott cseresznyeszín ajkaira ahogy az őt körbe ölelő kellemes illat orrába futott. Egyedül volt a szobában, de ez nem ejtette kétségbe, Hyunjin sosem maradt mellette reggelente. Kissé még ködös elmével ült fel az ágyon, a takaróval eltakarva mezítelen alakját és tekintetével a falon logó órát kezdte el keresni. Lomhán mozogva mászott ki az ágy szélére majd a földre hányt ruhák között kezdett el kutakodni. Szeplői erőteljes pírfelhő mögé rejtőztek el ahogy az előző este képei megjelentek előtte. Füleiben még ott csengett az idősebb rekedt hangja miközben végig simít oldalán egyre lejjebb haladva majd... itt egy fejrázással megszakította a filmet, így is már borzasztóan zavarban volt nagyjából a semmire. Sietősen magára kapta alsónadrágját és a másik ingjét lépett ki a szobából. A konyhából halk motoszkálást hallott, amely újra mosolygásra késztette. Mindig csinált neki reggelit amikor itt aludt.
- Jó reggelt – köszönt suttogva Felix míg az ajtófélfának dőlve figyelte az idősebbet. Párja hatalmas mosollyal ajkain fordult felé, elhajítva mindent, ami csak a kezében volt átszelte a szobát és egy szerelmes csókot lehelt a kisebb ajkaira.
- Gyönyörű vagy – túrt bele a szanaszét álló narancsszín tincsek tengerébe köszönés helyett.
- E-elég, ne csináld ezt! – jött azonnal zavarba. Égő arcát Hyunjin nyakhajlatába rejtette, aki csak nevetve ölelte át a derekát még közelebb vonva magához – Miért kell állandóan zavarba hoznod?
- Szeretem, amikor elpirulsz, nagyon édes vagy olyankor.
- Állj le!
- Na meg olyankor sokkal bújósabb vagy és nem tagadom, ezt nagyon élvezem – folytatta tovább mintha meg sem hallotta volna a vörös kérését. Fél kezével bebújt az ing alá és csupasz derekára kezdett el rajzolgatni libabőrt hagyva maga után.
- Jinnie, kérlek ne csináld! Így is ég már az arcom...
- Ha nem élveznéd, nem simulnál így hozzám, kicsim. A tegnap este után már nincs semmi, amit ne láttam volna belőled – súgta közvetlenül a kisebb füle mellett majd egy apró csókot nyomott a mögötte lévő vékony bőrre. Tudta, hogy ezzel teljesen elveszi az eszét. Felix nyöszörögve bújt még közelebb a vékony alakhoz és igyekezett nem elsüllyedni zavarában.
- Utállak!
- Éjjel még nem ezt mondtad. Gyere egyél egy kicsit, csináltam neked reggelit – nyomott egy puha csókot a fiatalabb feje búbjára és kibontakozott az öleléséből. Finoman csuklója köré fonta ujjait majd mosolyogva ültette le az asztalhoz, ahol ott gőzölgött a reggeli csodálatos illatokat árasztva. A vörös csak reménykedni tudott benne, hogy amíg esznek barátja nem mond semmi zavarba ejtőt mert különben ott fog megfulladni helyben. Ennek ellenére mosolyogva köszönte meg az ételt és jó ízűen kezdett el enni belőle.
szabadmintanapfeny remélem ezzel a rövid szöszenettel ki tudlak engesztelni❣️
