Jeongin jó kedve letörhetetlen volt. A házat mézeskalács és fenyőfa illata lengte be. A fiatal dudolászva, táncolva közlekedett a lakásban míg barátjára várt. A konyhát teljesen belakta, mindenfelé koszos edények pihentek csakis tisztulásra várva bár annak még nem jött el az ideje. Tekintete gyakran vándorolt a bejárati ajtóra, türelmetlensége teljesen agyára ment, de egyszerűen nem tudott mit csinálni vele – már párja karjai között akarta tudni magát. Hiányzott neki az idősebb, a szünetük első fele azzal ment el, hogy családjukkal töltötték a napokat, előtte való héten Hyunjin betegen feküdt otthon így már jó ideje nem találkoztak.
Jeongin szinte repülve sietett ki a bejárati ajtóhoz amikor a csengő pár másodperc erejéig félbeszakította az üvöltő zenét. Alig nyitotta ki a nyílászárót máris az idősebb nyakába vetette magát; lábait a vékony derék köré csavarta és úgy csimpaszkodott rajta, mint egy kismajom. A fekete ezt nevetve fogadta, átölelte a rajta logó fiút és arcát mélyen a pirosas tincsek közé fúrta.
- Te is hiányoztál nekem, Picur.
- Reméltem is, ha mást mondanál, nem kapnál a sütimből – nevetett fel a kisebb ahogy lassan lemászott eddigi helyéről és előtte megállva pislogott fel rá. Hyunjin nevetve ingatta meg a fejét majd két tenyere közé fogva a fiatalabb arcát hajolt ajkaira, hogy a köszöntő csók sem maradhasson el.
- Most már kapok a sütiből?
- Hát, nem is tudom – döntötte kissé oldalra a fejét a vörös mire egy újabb csókban részesült – Rendben, sikerült meggyőznőd. Gyere, a fa már csakis ránk vár.
- Már repülök is – nevetett fel az idős ahogy belépve az előszobába levette a kabátját majd párját követve nézte meg magának a fát – Hát, megteszünk minden tőlünk telhetőt, de nem hiszem, hogy lesz olyan szép, mint te.
- Fogd be – Jeongin arca teljesen pírba borult, zavarát ugyan próbálta, képtelen volt leplezni. Direkt hátat fordítva szíve birtokosának kezdett el pakolászni a díszek között viszont ezzel még végtelenebbé tette magát. Hyunjin hátulról karolta át, egy gyors puszit nyomott a kisebb füle alá ezzel még inkább elmélyítve a vörös színt. A zavarban lévő fiatal kifordult az ölelésből és a fához lépve kezdte el pakolgatni a gömböket, hogy a másiknak esélye se legyen a továbbiakban kihasználni előnyeit. A fekete értette a célzást így ő is nevetve állt neki a fa díszítésének.
[...]
- Mit gondolsz? – nagyjából másfél órájukba telt mire végeztek a fával. Jeongin csillogó íriszekkel lépett hátra, hogy megvizsgálhassa a művüket. Párja mosolyogva lépett mellé, átkarolva a derekát húzta magához és néhány tűlevelet kiszedett a vörös tincsek tengeréből mielőtt válaszolt volna a kérdésre.
- Elbűvölő – adott egyszavas választ le sem véve a tekintetét a fiatalabbról. A fiú arcát újból enyhe pír lepte el viszont most meg sem próbált ellene tenni. Alsóajkát beharapva dőlt neki Hyunjin mellkasának és a fát ékesítő égősorokat figyelte.
- A fára gondoltam, szerelmem.
- Ó, hogy az. Egész szép lett – nevetett fel az idős is ahogy ő is felvezette a tekintetét színnel feldobott fára. Jeongin mondani akart rá valamit, kétségbe akarta vonni szavait viszont helyette csak kuncogva ingatta meg a fejét majd felpipiskedve egy puszit nyomott a fiú arcára.
- Boldog karácsonyt, Jinnie. Jövőre már a saját fánk előtt fogunk így állni.
straykids_jeonginnie nagyon boldog karácsonyt, nagyon szeretlek♥♥
