18+
Morning előzménye
Felix kissé már be volt csiccsentve pedig az idő még a fél tizenegyet is épphogy átlépte. Nem arról volt szó, hogy ne tudna magáról, éppen csak annyit ivott, hogy a szokottnál kicsivel nagyobb bátorsága, jobb kedve legyen. Baráti társaságához képest ő még igenis jó állapotban volt, egyedül párja maradt józan. Ő órák óta ugyanazt az üveg sört szorongatta és még a fele bőven ott táncolt benne. Úgy vélte legalább egyiküknek tartania kell magát a mértékkel való iváshoz, nehogy valami komolyabb probléma adódhasson a kicsiny társasággal, de már eléggé kezdte unni magát. Végig nézve a helyiségen hajolt a kisebb füléhez és suttogva invitálta át magához éjszakára, aki minden ellenkezés nélkül belement a dologba.
A kinti levegő hűvös volt a vörös pedig felettébb alulöltözött volt abban az egy szál pólóban, amit magára kapott indulás előtt és ez didergéssel a másik tudtára is adta. Hyunjin csak mosolyogva forgatta meg szemeit és készségesen terítette a másikra bőrkabátját majd ujjaikat összekulcsolva vezette otthona felé. Az út nem volt túl hosszú a két fiú mégis sietős léptekkel tették meg azt a fél kilométernyi távolságot. Nem igazán beszélgettek úton, csak élvezték az éjszaka nyújtotta csendes idillt. Amint viszont átlépték a kicsiny lakás bejáratán küszöbét teljesen megváltozott közöttük a légkör.
- Nagyon imponáló amikor az én ruháimat hordod – az idősebb határozottan ragadta meg Felix vékony derekát és nyakhajlatába hajolva, vágytól rekedt hangon súgott sápadt bőrére. A vörös gerincén jól eső bizsergés futott végig az apró csókoktól, amelyek kulcscsontjára és annak környékére érkeztek. Lehunyt szemekkel karolta át a magasabb nyakát ezzel még közelebb húzva magához.
- Jinnie... – a kisebb hangja elhalt ahogy egy érzékenyebb pontra érkezett a következő nyálas csók. Hyunjin kezeit lejjebb vezette, erősen megragadta az izmos combokat és egy határozott mozdulattal ölébe emelte a fiút. Vakon, továbbra is csókokkal kényeztetve a másikat indult meg a szobája felé, hogy kényelmesebben folytathassák.
- De sokkal jobban tetszene, ha nem lenne rajtad semmi – utalt finoman arra mit is akar kihozni ebből a helyzetből. Vágyott rá, már nagyon rég óta addig viszont nem akart semmi komolyabbat amíg ő nincs felkészülve rá. De ahogy akkor simult hozzá, reményt ébresztett benne. Úgy érezte végre eljött az ideje, hogy még mélyebbé tehessék a kapcsolatukat.
- Akkor meg mire vársz? – az idősebb egy pillanatra lefagyott ahogy megkapta az engedélyt a tovább lépésre. Szerelmesen elmosolyodva bújtatta ki a kabátból vékony alakját majd rögtön utána a pólójától is megszabadította. Egy ideig csak csillogó íriszekkel mérte végig a felfedett bőrfelületet majd szemkontaktust létesített a vöröslő arcú fiúval.
- Gyönyörű vagy – a bók annyira természetesen görbültek le ajkairól, hogy Felix képtelen volt reagálni rá. Helyette kissé remegő kezekkel nyúlt a felette támaszkodó ing gombjai után, félénksége ellenére játszi könnyedséggel bújtatták ki ujjai a gombokat helyükről. Finoman nyúlt fel a keskeny vállakhoz, bebújt a selyem anyag alá és finoman leejtette róluk. Hyunjin elmondhatatlanul élvezte amint szerelme úgy bánik vele akárcsak a porcelánnak. Ő már nem volt ennyire kegyes az anyaggal, sietve dobta az ágy mellé majd vágyakozva bukott az alatta fekvő kulcscsontjára újból. Finom csókokkal és lágy szívásokkal haladt egyre lejjebb a felsőtestén viszont a fiú V vonalának kezdetténél megtorpant.
- Biztos vagy benne kicsim? Mert, ha nem, én tudok várni – kérdezte meg kétkedve felnézve rá. Tényleg nem akart olyat tenni amire ő nem vágyik.
- Ennél biztosabb már nem is lehetnék – bólintott határozottan Felix mire az idősebb elmosolyodott. Lomha mozdulatokkal gombolta ki szűk farmerjét és bújtatta ki belőle majd magát is sokkal kapkódosabb mozdulatokkal megszabadította a már kényelmetlenné vált textiltől. A vörös vállai mellett. alkarján megtámaszkodva érintette végre össze ajkaikat, hogy egy hosszadalmas, szenvedélyes csókot válthassanak.
Hyunjin az utolsó ruhától már sokkal bátortalanabb mozdulatokkal szabadította meg. Bizonytalanul bújtatta ki alsónadrágjából, meg sem szakítva csókjukat, de ezt már a kisebb sem tűrte tétlenül. Vakon tapogatódzva kutakodott majd mikor ujjai meglelték az idősebb nadrágjának korcát, azt megragadva rángathassa le róla. Az idősebb fél kézzel az alatta fekvő oldalát kezdte el cirógatni míg másik kezével éjjeli szekrényének fiókjában kezdett el kutakodni. Ujjai amint körülölelték a hűvös gél tubusát egy határozott mozdulattal csapta vissza miközben megszakította vágyfokozó csókjukat.
- Még most mond, ha nem szeretnél tovább menni mert ezek után nem biztos, hogy le tudok állni.
- Istenem Hyunjin, ne szerencsétlenkedj már! – a hirtelen jött határozottság először meglepte mind kettejüket, de a fekete hajú hamar túl tette magát a sokkon és újabb csókért lehajolt hozzá.
- Elmondhatatlanul szeretlek – súgta ajkaira majd ismét elkezdte csókokkal beszórni mellkasát elterelve a figyelmét a felkészítés kellemetlen részéről. A fiatalabb csak kiszolgáltatottan, mély tónusú sóhajokat hallatva vergődött a paplanon.
- Jinnie, elég volt – Felix elhaló hangja teljesen megbabonázta az idősebb fiút. Teljesítve a kérését, lassan hagyta el ujjaival a kisebbet és helyezkedett újból föle. Ujjaikat összefűzve szorította kezeit maguk fölé majd az engedély megadása után lassan merült el benne. Egymás ajkaira nyögve reagáltak a kellemes ingerre és azokat összeforrasztva kezdtek el egymásra hangolódva, lassú ütemre mozogni. A félhomályba borult szobát sóhajaik, elsuttogott vallomások töltötték meg. Földöntúli érzés kerítette őket hatalmába, szédültek a felgyülemlett ingerektől.
A vörös hajú hátrabicsaklott fejjel, párja nevét ismételve remegett míg a fiú utolsó mozdulataival kényeztette magukat. Teljesen kábultan, kimerülten hanyatlott az izzadságtól nyirkos mellkasra majd pár mélyebb levegővétel múltán legördült róla és hátára fekve húzta magához a kisebbet. Pihegve nyomott egy puszit narancs tincsek közé újabb szerelmi vallomásokat elsuttogva. Felix elég hamar elaludt a gyengéd simogatástól hátán, de másik képtelen volt akárcsak lehunyni is a pilláit. Szótlanul figyelte a szeplős arcot, amely még szebbnek hatott abban a percben.
