Hyunjin nem mondhatta magát rossz alvónak, sőt alvókájára nem igen volt panasza viszont ezen az éjjelen már harmadjára szakította félbe álmait. Alkarjára támaszkodva, hunyorogva járatta végig tekintetét a szobában egy óra után kutatva és amikor megpillantotta a piros vonalakból megformált "02:13" számsort, gondterhelt sóhaj hagyta el ajkait. Párja – még mindig – nem volt mellette és mivel úgy érezte az álom manók cserben hagyták, a fiú keresésére indult. A kicsiny, földszinti panellakás, amin ketten osztoztak teljesen sötét és csendes volt, mások talán kissé nyomasztónak találták volna – az egyébként nagyon is otthonos lakhelyet – viszont őt inkább megnyugtatta.
Chant a terasznak csúfolt kiülőn találta meg egy doboz cigaretta társaságában. Épp akkor gyújtott rá egy friss szálra amikor a fiatal kilépett a hűvös levegőre. Libabőr futott fel karján, de nem törődve vele közelítette meg a szőkét és szótlanul kuporodott fel a mellette elhelyezett üres székre. Szeme sarkából pillantott fel rá, fáradtnak tűnt, szemei alatt halovány karikák kezdek kirajzolódni és általában fényesen ragyogó tekintete tompának hatott. Ennek ellenére lágy mosolyra húzta dús ajkait míg szabad kezével a kisebbéért nyúlt, hogy összefűzhesse sajátjait a csontos ujjakkal.
- Miért nem alszol, szépség?
- Nem tudok, rém álmom volt – vallotta be lesütött pillákkal ahogy összekulcsolt kezüket ölébe húzta és játszani kezdett az idősebb ujjaival. Chan szemöldöke alig láthatóan összeráncolódtak, ezzel felfedve bűntudatát amiért nem volt a kisebb mellett amikor szüksége lett volna rá – még akkor is, ha egy rémálom mások számára jelentéktelen.
- Sajnálom, el kellett volna már mennem lefeküdni – az ausztrál finoman rántotta fel a kisebbet ülőhelyéről és húzta át a saját ölébe ügyelve, hogy cigarettájával nehogy megégesse porcelán bőrét. Hyunjin azonnal hozzá simult, fejét vállára ejtette így párja könnyen tudta nikotinnal fűszerezett ajkait homlokára tapasztani.
- Kipróbálhatom? – a fekete hajú hosszas tétovázás és szemezés után merte csak feltenni kérdését. Barátja először nem értette mire gondol, de amikor ő is az elfelejtett szálra pillantott megértette. Vonakodva ugyan, de átnyújtotta a kisebbnek cigarettáját, aki kiegyenesedve, esetlenül vette át tőle.
- Csak egy kis slukkot, baba. Sokan abba a hibába esnek, hogy túl nagyot szívnak bele elsőre és ezért fulladnak be tőle – a fiatalabb megértően bólintott majd ajkai közé szorította a szűrőt és egy kisebbet szívott belőle. Száját elnyitva egy kis csípős levegővel is vegyítette a mérgező füstöt ahogy azt szerelmétől is látta majd félre fordulva engedte szabadjára. Lelkes mosollyal pillantott Chan arcára, aki csak lágy, szerelmes görbülettel akasztotta össze tekintetüket.
- Büszke vagy rám, Chan?
- Mindig büszke vagyok rád, Jinnie – a kicsi felbátorodva újabb adagot jutatott tüdejébe, viszont ahelyett, hogy kifújta volna, párja ajkaira hajolt így a szürke gomoly csókjukat ízesítette. A szőke mondaná, hogy meglepte a fiú tette, de akkor hazudott volna. Túl jól ismerte már ahhoz.
- Ezt már mióta ki akartam próbálni!
- Élvezted? – nevetett fel jókedvűen Chan ahogy a vékony derekat átölelve bújt bele a tusfürdőtől és cigaretta füsttől kábító nyakhajlatba.
- Nagyon is! Bár most a számnak olyan íze van, mintha követ szopogattam volna, de nem baj. Megérte.
- Olyan bolond vagy!
- És pontosan ezért szeretsz ennyire!
- Úgy ahogy mondod – az idősebb kibújt rejtekhelyéről és Hyunjin mosolygos ajkaira tapadva invitálta egy lusta csókba, amit ő szívélyesen viszonzott. Készségesen ejtette ki ujjai közül az idő közben leégett csikket és ölelte át barátja nyakát, aki kapva az alkalmon határozottan megragadta az izmos combokat majd magabiztosan tartva állt fel a fémszékről és vakon indult meg hálószobájuk irányába. Úgy gondolta épp ideje eltenni magukat másnapra – vagy éppenséggel belefér fél órával később is – így felmászva az ágyra fektette végig a vékony alakot, magukra húzva a félrerúgott plédet.
Soft hangulatban vagyok, ami az írásaimat illeti a mai nap folyamán
