Felix egyre jobban izgult, minél közelebb értek a tetováló szalon épületéhez. Többször is járt már itt, hisz párját már kísérte el, de ez most más volt. Az ő bőrét fogják egy életre megbélyegezni. Ugyan nem volt nagy a minta amit kinézett magának, mégis szíve a torkában dobogott. Sosem volt a legbátrabb ember, de már olyan régóta vágyott egy kisebb tetkóra, hogy legyűrte minden félelmét és végre elhatározta magát mellette. Még aznap este foglaltatott egy időpontot barátjával nehogy legyen ideje meggondolnia magát.
Görcsösen szorítva Changbin ujjait lépett be a tágas helyiségbe azonnal körbe járatva a tekintetét. A srác akihez jöttek még előző vendégén dolgozott így a két fiatal megállt a recepciós pult mellett, hogy ott várjanak rá. Az idősebb teljes nyugalommal lapozta fel az ott hagyott könyvet végignézve minden mintát benne míg fél karjával magához ölelte az ausztrált és mintákat rajzolt derekára nyugtatás képpen.
- Binnie, lehet, hogy ez mégsem volt olyan jó ötlet.
- Ugyan baba, jó lesz! Tudod, hogy nagyon szépen dolgozik Yongguk és nem is fog annyi ideig tartani, mint az enyémek - fordult Felix felé majd a szemébe nézve nyugtathassa meg - sikertelenül. A kisebb tekintetében még mindig ott fénylett a rettegés apró sugara.
- De ugye végig velem leszel?
- El sem mozdulok mellőled, rendben? - A vörös csak bólintani volt képes mivel időközben megérkezett a tetováló művész és sűrű bocsánatkérések közepette megállt mellettük. A pár biztosította róla, hogy nincs semmi baj majd követték őt egy szabad székhez. Elmondott minden fontosabb információt, végig vezette, hogy mit hogyan fog véghez vinni - mintha már nem hallgatták volna meg Changbin összes tetoválásánál - és feltette a vázlatot Felix-re.
- Készen állsz?
- Nem, de kezdheted - ugyan a gép felzúgott, de a tű még hozzá sem ért a bőréhez, máris párja után kapott szabad kezével. Összeszorított szemekkel várta a fájdalmat, de az nem következett be. Enyhe kellemetlen érzés cikázott végig rajta viszont messze nem olyan tragikus, mint amire számított. Csodálkozva nyitotta fel pilláit és kissé eltátott ajkakkal nézett le kezére. Csuklójának külső részén lassan haladva vezette végig gépét a művész, precízen követve a szirmait hullajtó rózsa körvonalait. Felix továbbra is elkerekedett szembogarakkal fordult az idősebb felé, aki csak vigyorogva követte végig ezt a rövidke jelenetet.
- Ez nem is fáj annyira, mint hittem!
- Látod? Mondtam én, de nem hittél nekem - nevetett fel Changbin ahogy a szeplős szemeibe nézett. Alig egy óra múlva ismét a recepción ácsorogtak és az utókezeléseket beszélték meg miközben Felix folyamatosan a csuklóját díszítő mintát figyelte. Teljesen elvarázsolta és rá kellett döbbenie, élete egyik legjobb döntése volt ezt bevállalnia.
Fogalmam sincs, hogy olvasod-e ezt a könyvemet, de ha igen, és itt is elolvasod ezt a cuccot még egyszer boldog szülinapot♥♥
