A pillangók gyönyörűek és egy még annál is szebb dolgot jelképeznek; a lelket. Bármikor rád néztem, egy szárnyait lustán megrebegtető pillangót láttam. Gyönyörű voltál és különleges dolgot jelképeztél; a szeretetet.
Tündér mesébe illettünk, te lettél volna a gyönyörű tündér, én a szörnyű bestia. Egy tóban éltem egyedül, mindenki rettegett tőlem és nem mert a tavam közelében bóklászni, kivéve téged. Mindennap eljöttél, hogy a lábadat a hűvös vízbe lógatva beszélgess velem. Egy szörnyeteg voltam, te mégis megláttad bennem a szépséget. Mond, hogy csináltad? Hogy voltál képes meglátni bennem azt, amit?
Egy napot sem hagytál ki hét éven keresztül. Szerettél velem lenni, én pedig szerettem veled lenni. A kedvencem az volt, amikor nevettél, szerelmes voltam a nevetésedbe. Mások nem értettek meg minket, fogalmuk sem volt arról miként jöhet ki egy tünde egy olyan lénnyel, amit még szavakká sem lehet formálni. Sokat veszekedtünk, én sokszor mondtam neked, hogy nem kellene itt lenned velem, ujjal mutogatnak rád, de téged nem érdekelt – mellettem maradtál. A szereteted volt az, ami ennyi ideig életben tartott, sajnálom, hogy képtelen voltam tovább megelégedni ezzel.
Szerettelek, pillangóm, viszont fájt; nagyon nagyon fájt. Szíven szúrt minden egyes alkalom amikor a kisgyerekek nevetve dobáltak meg apróbb, nagyobb kavicsokkal. Nem esett jól amikor a szülők megkérték gyermekeiket, hogy kerüljenek el messziről. Kínzott amikor valaki a tavamba köpött és a pokolra küldött. Amikor pedig téged bántottak... az fájt a legjobban mind közül. Miattam nem élhettél rendes, teljes életet. Megérte neked? Megért ennyit a szeretetem? Szerintem nem, ezért is vetettem véget neki.
Sajnálom, hogy csalódást okoztam, ezt akartam a legkevésbé. Nem akartam, hogy tovább szenvedj miattam, nem érte meg. Te egy csodálatos pillangó vagy, úgy is kellene bánniuk veled. Remélem nem te voltál az, aki megtalált, remélem nem sokáig fogod emészteni magad. Nem szabad, hogy a gyász beszennyezze a mindennapjaidat. Szeretném, hogy tudd, te voltál az utolsó gondolatom – utolsó perceimben nevetésed volt az, amely nyugalmat hozott számomra.
Mert a tiszta szívet oly könnyű bemocskolni
Eskü minden oké az elmémmel
