Ollóvágásnyira

Időpont

-Ollókezű Edward? Milyen felhasználó neveket ki nem találnak...-szórakoztam a neven majd rányomtam az üzenetre, hogy elolvashassam.

"OllókezűEdward: Szia! Nem rég találtam meg a blogod és egyszerűen imádom! 3 nap alatt elolvastam az összes részt-"

-az szép... 153 rész van kint...-beszéltem magamba de folytattam inkább kíváncsi voltam rá.

"- Sajnálattal olvasom, hogy eltűnsz egy kis időre. Esetleg szívesen fogadsz nézői ötleteket? "

Sóhajtva lehunytam a szememet és letettem a telefont a pultra és gyorsan befejeztem az instant vacsorám elkészítését. Mind ezek után leültem a kanapéra kezemben a kajámmal és elkezdtem választ írni.

"Szia Ollókezű. Tetszik a neved , szeretem ezt a filmet fiatalabb koromban. Köszönöm a kedves szavakat meg ajánlást, de vissza kell utasítsam. Szeretnék egymagam írni remélem megérted. 🙂"

Épp csak elküldtem, de már is rezzeget a telefonom miszerint ismét jött egy üzenet. Vállat rántva megnyitottam úgysincs jobb dolgom.

"OllókezűEdward: Jól sejtem, hogy a legutóbbi rész ihlet adója a múltkori esetet dolgozza fel?"

A szívem a torkomba ugrott és csak úgy kalapálni kezdett. Pánik kezdett uralkodni felettem. Úgy éreztem magam, mint akit lebuktattak. Mintha én tettem volna az egész gyilkolást pedig semmi ilyesmiről szó se volt. Szimplán egy olvasóm látta a hasonlóságokat. De nem válsz gyilkossá ettől. Az írás sose volt bűn. Lehunytam a szemeimet és erőt véve magamon pötyögni kezdtem.

"Igen ihletett adott amiket a hírekbe hallottam. Mi a rendes neved?"

Inkább gyorsan tereltem a szót még mielőtt tovább faggatna. Az kéne még nekem. Lehet túlzottan részleteztem...

"Ollókezű: Majd megtudod. Nem adom ki az adataimat vad idegennek. 😉"

"Akkor maradsz Ollókezű. Azt legalább elárulod nekem hány éves vagy? A korod alapján csak nem tudnálak levadászni. 😀"

"Ollókezű: Na jó annyit elárulok, hogy 28at töltöttem tavasszal. Na és te? Fiatalabbnak tűnsz a chat alapján, de írásodat tekintve idősebbnek tűnsz."

Ezt sokszor mondták már hogy az írásom olyan mintha 30-an túl lennék már rég pedig azért messze volt az még.

"25 vagyok nincs nagy különbség. Na, de mi az, amit még kiolvasol belőlem?"

"Ollókezű: Hát szerintem jó sok évig hegedülhettél..."

Picit megijedtem ismét. Ezt honnan veszi? Honnan tudja? Valóban hegedültem 4 éves koromban amit utána még 9 évig hobbiként űztem. Nem tudtam erre mit válaszolni. Miközben gondolkodtam percek teltek el és csak arra lettem figyelmes, hogy ismét írt.

"Ollókezű: Régebben megjelölted az instátad és ránéztem ott volt kint rólad kép, ahogy hegedülsz."

Homlokon csaptam magam. Hát persze...beraktam, hogy kövessenek nyugodtan. Én meg itt ijedezek és összeesküvés elméleteket gyártok erről a srácról. Az órára pillantottam, ami szerint 0:32 volt. Ideje aludnom. Ránéztem a beszélgetésre. Mennyire lennék bunkó, ha most csak úgy elmennék aludni és nem szólók? Nem kell elszámolnom neki semmivel. Megint rezzent a telefonom, azóta se válaszoltam semmit. De inkább szólok neki magam se értem magamat csak jelzem a dolgot.

"Hát igen hegedültem...ne haragudj, de én holnap nagyon korán kelek és borzalmasan rossz kelő vagyok. Elmegyek aludni és lehet neked is jobb lenne ez."